Maretics Erika : ?sszel

A lángoló nap égi rokkáján sodorja
az ?sz fény-szórt aranyszálait guzsalyra.
A permetez? es? szivárvány szilánkja
ragyog az álomba merül? világra.
 
A föld kifordítja sötétzöld-köpönyegét,
korhadó ágcsontváz roppan lépted alatt,
az ?sz suttogva lustán settenkedik melléd,
hajadba szikkadt-száraz falevél ragad.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.