Nap: 2012.08.01.

isa isa pur ez legyen a vége kihalnak az ártatlan kukacok még kapaszkodom bírom valahogy miel?tt gödörbe lök a béke

érintésre hull…   Közel, messze, távolságok ideje. Elűzném a felhőt, mi takar…   Gyűlölöm az utat, járni nem szabad. Türelmem tanul, mint pipacs szirom, érintésre hull.    

nyugodt éjszakanyugtalan hajnalt szülteltitkolva a reggel ízeitvágyak zuhatagacseppenként megindultfelébredtek a kezeks mint boróka gyöngyeigurultak pórusok sejtjeinéletre kelt a dallambegyógyult minden sebszárnyalt a képzeletlonc illatába gömbölyödötta lehullott harmatkitárta karjait a végtelen

* Éltemen merengve, mélázok múltamon, nem nézek előre, kezem nem nyújthatom. Hátra sem tekintek, zárak és kilincsek vannak csak mögöttem, elfogytak a kincsek. Bőrömből kinőttem.   Megkövült alázat, sajgó derekamban, lelaktam a házat motyogok magamban. Nem fürdet az élet, se [… Tovább]

Több száz éves fatörzsek,vízen ringó levelek,árnyékkal játszó fények,fel-feltör? emlékek. Sziklán zeng? hullámok,parton nyíló virágok,elfeledett világok,múltból jöv? sóhajok, este velük sétálok.

* egy utolsó harangszó kondul az éjben, távolból szállnak a hangok a szélben, csak néhány csillag fénye gyászol,         mert a semmi itt, csak a távol ködje borít palástot                              az eltűnt időkre