nyugodt éjszaka nyugtalan hajnalt szült eltitkolva a reggel ízeit vágyak zuhataga cseppenként megindult felébredtek a kezek s mint boróka gyöngyei gurultak pórusok sejtjein életre kelt a dallam begyógyult minden seb szárnyalt a képzelet lonc illatába gömbölyödött a lehullott harmat kitárta karjait a végtelen
Etela Dvoráková vagyok...
Nyugat Szlovákiaban élek.
Aki akar megismerhet...
A léleknek nem kell a pénz,
a lélek valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
amikor valami szépet befogad,
és felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a Világ.