Szeibert Éva : Szám-adás…

Nyomtatás

Éltemen merengve,

mélázok múltamon,

nem nézek előre,

kezem nem nyújthatom.

Hátra sem tekintek,

zárak és kilincsek

vannak csak mögöttem,

elfogytak a kincsek.

Bőrömből kinőttem.

Megkövült alázat,

sajgó derekamban,

lelaktam a házat

motyogok magamban.

Nem fürdet az élet,

se tejben, se vajban.

Nincs mellettem senki,

örömben, se bajban.

Én már nem is élek,

hálni jár a lélek

vinnyogó testembe.

Ha kopognék Nálad,

kérlek ne eressz be.

Gyarló ember vagyok,

kinek hite sincsen,

kinyitnám az ajtót,

kezem a kilincsen…

Mindent elrontottam,

szánom magam nagyon,

fogyó Hold életem,

küszöbödön hagyom.