Vers

Szennyes

Valaki a törölközőmet; hova tette a törölközőmet? Nem szárad kötélen, nem guggol a rácson   hova tette – hova tette?   Szennyesek az égen meredező ágon, szennyeshalmok magasodnak az egész világon.

Vers

A csend dala

* Játssz ezzel a csenddel, hagyd, hogy meséljen, add neki tested, engedd, hogy öleljen, ringj ebben a csendben, hagyd magad sodródni, lelked ne féltsd tőle, merj hozzábújni.  Hagyd élni az éjt, árnyéka simogat, álmok ölelnek, őrzik mosolyodat, ne kérd a [… Tovább]

Kisregény

RAILJET – 5.

*     5.   Amikor hazaért, csak ledobálta a ruháit és egy szál bugyiban végigvágta magát az ágyon. Talán el is szundikált, mert arra riadt fel, hogy egyre erősebben kopognak az ajtón. Kiszólt: — Ki az?       — Én — [… Tovább]

Vers

Fény-festmények között

Ã?ródott: Udvardi Erzsébet kiállítása nyomán. I.  Ki már látott résnyi ajtónyílásban szikrázni ünnepi fényeket: látta a csodát.  Ki már látta a résnyire nyílt kapun mennyeknek fényeit izzani: mindent látott már.  Láttam a mennyei kapunyílást – egy képtárnak falán nyílt elém: elöntött a fény.  II.  Számtalan festékszóró, [… Tovább]

Vers

Érzés

Illusztráció – Max Gasparini képe   Nyár utolsó mosolya, szélben száz virág látta. Illatos, csendes búcsúzás.   Elmúlás, szellő – kacagás. Figyeld a csendem, hallod? Szeptember lépte suhog.   Ölelő karodra gondolok. Védj meg az elmúlástól, vagy ha jön, legyek [… Tovább]