Valaki a törölközőmet; hova tette a törölközőmet? Nem szárad kötélen, nem guggol a rácson hova tette – hova tette? Szennyesek az égen meredező ágon, szennyeshalmok magasodnak az egész világon.
* Játssz ezzel a csenddel, hagyd, hogy meséljen, add neki tested, engedd, hogy öleljen, ringj ebben a csendben, hagyd magad sodródni, lelked ne féltsd tőle, merj hozzábújni. Hagyd élni az éjt, árnyéka simogat, álmok ölelnek, őrzik mosolyodat, ne kérd a [… Tovább]
* 5. Amikor hazaért, csak ledobálta a ruháit és egy szál bugyiban végigvágta magát az ágyon. Talán el is szundikált, mert arra riadt fel, hogy egyre erősebben kopognak az ajtón. Kiszólt: — Ki az? — Én — [… Tovább]
Ã?Âródott: Udvardi Erzsébet kiállítása nyomán. I. Ki már látott résnyi ajtónyílásban szikrázni ünnepi fényeket: látta a csodát. Ki már látta a résnyire nyílt kapun mennyeknek fényeit izzani: mindent látott már. Láttam a mennyei kapunyílást – egy képtárnak falán nyílt elém: elöntött a fény. II. Számtalan festékszóró, [… Tovább]
Illusztráció – Max Gasparini képe Nyár utolsó mosolya, szélben száz virág látta. Illatos, csendes búcsúzás. Elmúlás, szellő – kacagás. Figyeld a csendem, hallod? Szeptember lépte suhog. Ölelő karodra gondolok. Védj meg az elmúlástól, vagy ha jön, legyek [… Tovább]
