Virág Zsófia : Fény-festmények között

Ã?ródott: Udvardi Erzsébet kiállítása nyomán.

I. 

Ki már látott résnyi ajtónyílásban 
szikrázni ünnepi fényeket: 
látta a csodát. 

Ki már látta a résnyire nyílt kapun 
mennyeknek fényeit izzani: 
mindent látott már. 

Láttam a mennyei kapunyílást – 
egy képtárnak falán nyílt elém: 
elöntött a fény. 

II. 

Számtalan festékszóró, sok színes flakon – 
s az áldott napsugár árad az ablakon… 
Tágas, h?vös térben készül a csoda, 
Szentek születnek itt, s Isten mosolya. 

Mikor a fény táncol, az Úr mosolyog. 
Mikor gondolkodik, felh? gomolyog. 
Van, aki látja ezt – sajnos nem sokan. 
A ma népe földre néz, s céltalan rohan. 

De van köztünk, ki lát. Látja az Eget. 
Meglátja a tavon táncoló fényeket. 
Járása már lassú, társa karcsú bot… 
De ki szemébe néz, kislányt lelhet ott. 

Gyermeket, ki színes tintákról álmodott, 
s ébren a színekkel tovább alkotott. 
Színei, fényei ezt: “én” – sosem mondják. 
Az Égre mutatnak: ott az egy Igazság. 

Arannyal, ezüsttel idézi a Mennyet, 
messzire el?zi mind a földi szennyet; 
gondoknak sarából a lelket kirántja – 
köztünk él? angyal: a Kaput kitárja. 

III. 

Láttam a mennyei kapunyílást – 
egy képtárnak falán nyílt elém: 
elöntött a fény. 

Résnyire nyílt kapun át üzent a Fény, 
és a fényen át az Úr üzent: 
néztem ?t soká. 

Résnyi ajtónyílás és ünnepi fény, 
melynek titkát megleshettem én: 
láttam a csodát.

Legutóbb szerkesztette - Virág Zsófia
Szerző Virág Zsófia 6 Írás
Virág Zsófia vagyok, 32 éves "költőpalánta" Bajáról. Első zsengéimet, melyek valóban zsengék voltak még, hét-nyolc évesen írtam, majd kiskamaszként hagytam abba a versírással való kísérletezést. 12 évesen veszítettem el édesanyámat, ez a tragédia sok mindent megakasztott bennem, többek között az irodalmi tevékenység utáni vágyat is. Az első (és mindmáig egyetlen) szerelem viszonylag későn, 25 évesen köszöntött be az életembe, onnantól kezdve megállíthatatlanul kezdtem újra a verselést. Először - természetesen - szerelmes sorok íródtak, majd (ahogyan a lángolás megszelídült), megnyíltam a témák sokaságára: természet, barátság, ünnepek, események, érdekes pillanatok... Eddig három antológiában jelentek meg verseim, összesen hét írásom. - Száz szerelmes vers (szerk. Beri Róbert): Mosolyok - Verselő Antológia 2011 (szerk. Komáromi János): Fény-festmények között, Vízparti gondolatok bajai nyáresten, Mosolyok - Ünnep (szerk. Komáromi János): A kis göröngy, Barátságod, HARÃÂCSony-KARÃÂCSONY, Vigília Világnézetem, a világról vallott meggyőződésem alapja az Istenbe vetett hit, melyet a katolikus egyház közösségében élek meg - de nem zárkózom el a más vallásúakkal, világnézetűekkel folytatott kulturált, előremutató párbeszédektől sem. Téríteni, győzködni nem szoktam, úgy gondolom, nagyobb erők hatnak ebben a világban annál, hogysem irányítani próbáljam azt, hogy kire hassanak... Hazámat és embertársaimat szerető embernek tartom magam, és szeretek közösségbe tartozni. A "Héttorony" közösségére egy bajai szerzőtárs, Kovács Ilon hívta fel a figyelmemet, az általa elmondottak alapján a folyóiratot értékes alkotóműhelynek ismertem meg, melyhez szívesen csatlakoztam volna magam is. ÃÂme, sikerült!