Hírek

Kabdebó Lóránt

“A magyar költészet az én nyelvemen beszél”     Kabdebó Lóránt (Budapest, 1936. augusztus 9. – ) magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó L?rinc monográfusa. Számos önálló kötet és monográfia szerz?je, Szabó L?rinc-életm?kiadások gondozója, a Pécsi és a Miskolci Egyetem [… Tovább]

Vers

Mesédes

  Érzés. Kikelsz ismert hiányból. Vers. Nem állsz meg két lábon. Női lélek. Csíráin kotlottál eddig. Mér’ legelnéd könnyedén valóm? Nárcisztikussá szeretnél válni. A “harmónia” kirakósa feldarabolt mindenség – nem szabadulsz a szótól, míg guggolni tud a málnabokor, kigoogle-ozhatóvá válik [… Tovább]

Vers

Idegen

  idegen vagy vendég a földön néha csendben köröz benned a gondolat mélységekbe bolyong tétova lelked meztelen gömbölyödik figyelsz csukott szemmel olykor képzelődsz váratlan pillanatokban tökéletesen tisztán látsz csak egy szívdarab ami minduntalan rikoltozik rád   mosolyogj  

Humor

Előző feleségem

      Előző feleségem   Az ember, ahogyan fut az idő felette, néha meg-megáll, mintegy összegezve tapasztalatait, és ilyenkor előkerül egy csomó emlék is, hiszen érző lénynek vallja magát.       Akadnak olyan szerencsések, akik az első szerelem alkalmával életük [… Tovább]

Vers

Lelki szemeim el?tt

A mának éltem… Veszni látszott minden. A Nap nyugodni készült, már átgázolt az égen… Magas domb emelte rá a zöld-barna takarót, a sötétségben új értelmet nyert az eddig fakó Hold… Úgy éreztem nincs más hátra, csak merengés vár, mikor lelkemig [… Tovább]

Elbeszélés

Huszonhatodik döbbenet

Kata depressziója, hol feler?södött, hol egészen elviselhet?nek t?nt.       Jó lett volna hinni, hogy amit elrontottunk, még helyrehozható, de már képtelenek voltunk tenni érte. Hagytuk, hogy a sodrás vigyen minket, amerre elrendeltetett.        Kata kijózanított, mellette meg kellett [… Tovább]

Vers

Vágy a vággyal

Együtt eszünk.   Nem is tudom, mennyi idő múlt el semmittevő nélküled. Elmosódott emlékek zanzásított folyása domborművedre hat.   Újra látlak, felelevenülsz, életszerű alakodat visszanyerem. Nézésünkben van valami megkérdőjelezhetetlen vágy; betűtészták paradicsoma.   Egyszerre éhezünk.    

Novella

Mimózis

Mimózis? Kifacsart szóváltozat, amely főhősünk erkölcstelen életvitelét ötvözné különlegesen érzékeny gondolatvilágával.   Könnyen találok parkolóhelyet, miközben köröttem vásárlók tülekednek, járműre várók nézelődnek a megállókban, hazatérők siető léptei koppannak a száradó járdán. Legföljebb fél óra telhetett el a könnyű zápor óta. [… Tovább]

Vers

Gondolataim

Kép: Horváth Piroska Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd. Üres a szív, a szó, a száj. Úgy várlak. Írás-jelemnek súlya, értelme légy, árnyatbontó fényisten. Kitalállak.   Hol szétszórt hamu vagy, hol izzó parázs, dalra fakasztasz, mint ó-bor, jó nedü. Nincstelenségben [… Tovább]

Novella

A hétmérföldes halinacsizma

  Gyermekkorom feledhetetlen eseményei közé tartozik az anyai nagyapám halinacsizmáival történt „eset”-em. Mindez az 1960-as évek legelején, vidéken, a nagy magyar Alföldön történt, amikor még a gyerekek idejének jó részét nem a tévénézés kötötte le, hírét sem hallották errefelé ennek [… Tovább]

Novella

Macska az erkélyen

*         Előre kell bocsájtanom a kedves olvasóimnak, hogy nem kitaláció, megtörtént eset. Későn ért haza a munkából. Még nagy volt a hőség. Gyorsan kitárta az ablakot, ám azonnal vissza is csukta. Nem hogy enyhítette volna a [… Tovább]

Vers

– erkölcsháborúk –

Fotó: Fotóház – chryztoph       Nem várhattam mást, lerágott csont e téma, a féltékenység sosem szépül, hiszen az ego ivadéka. Ilyenkor mindenki ismer, aki azel?tt sosem hallott rólam – vesztesnek címeznek egy idétlen erkölcsháborúban. Szeretek, s ez éppen [… Tovább]

Vers

Lázadó napraforgók

Saját fotó : Mezőhegyesi napraforgók – háttal a napnak!     Hunyorogva nézek a vakító fénybe, augusztus a nyárból őszbe andalog, láthatatlan mérget cipelnek a felhők, s hamiskártyások az évszakok.   Ma a napraforgók hátraarccal állnak, virágfejük lázad: mind fonák [… Tovább]

Vers

A mi bolygónk

Fotó: Szamárkóró – Facebook – George Tumpeck fotója *   Csak egyre forog, mintha volna tükre, és hiúsága sem vihetné bűnbe, mint ki tudja, ha körbe-körbe járva a lendületet egyformára vágja, az Isten biztos kedvét leli benne, hogy épp ez [… Tovább]

Vers

A költ? és a rím

A költ? mohón kanalazta kislábasból a tejfölös krumplilevest, éhesen kereste azt a szót, a tökéletest, a gondolat apró csontkukaccá görbült teste vonaglott agyában, ahogy kínban megszülte ?t, a keresett kifejezés úgy buggyant ki ajkán, akár a tüd?beteg gennyes-véres köpete, elméjét ujjongás rázta, [… Tovább]