Nap: 2012.08.14.

Kelebi Kiss Istvánnak szeretettel   …és ha valaki nem szerepel, mert nem oly tudatos, hogy magához képest más legyen, nem egy Pessoa, se nem Kelebi, hogy a festéket szétfröcskölje, amib?l mégis összeáll az egy – a tükrök között az a [… Tovább]

  idegen vagy vendég a földön néha csendben köröz benned a gondolat mélységekbe bolyong tétova lelked meztelen gömbölyödik figyelsz csukott szemmel olykor képzelődsz váratlan pillanatokban tökéletesen tisztán látsz csak egy szívdarab ami minduntalan rikoltozik rád   mosolyogj  

A mának éltem… Veszni látszott minden. A Nap nyugodni készült, már átgázolt az égen… Magas domb emelte rá a zöld-barna takarót, a sötétségben új értelmet nyert az eddig fakó Hold… Úgy éreztem nincs más hátra, csak merengés vár, mikor lelkemig [… Tovább]

Együtt eszünk.   Nem is tudom, mennyi idő múlt el semmittevő nélküled. Elmosódott emlékek zanzásított folyása domborművedre hat.   Újra látlak, felelevenülsz, életszerű alakodat visszanyerem. Nézésünkben van valami megkérdőjelezhetetlen vágy; betűtészták paradicsoma.   Egyszerre éhezünk.    

Kép: Horváth Piroska Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd. Üres a szív, a szó, a száj. Úgy várlak. Írás-jelemnek súlya, értelme légy, árnyatbontó fényisten. Kitalállak.   Hol szétszórt hamu vagy, hol izzó parázs, dalra fakasztasz, mint ó-bor, jó nedü. Nincstelenségben [… Tovább]

Fotó: Fotóház – chryztoph       Nem várhattam mást, lerágott csont e téma, a féltékenység sosem szépül, hiszen az ego ivadéka. Ilyenkor mindenki ismer, aki azel?tt sosem hallott rólam – vesztesnek címeznek egy idétlen erkölcsháborúban. Szeretek, s ez éppen [… Tovább]

Saját fotó : Mezőhegyesi napraforgók – háttal a napnak!     Hunyorogva nézek a vakító fénybe, augusztus a nyárból őszbe andalog, láthatatlan mérget cipelnek a felhők, s hamiskártyások az évszakok.   Ma a napraforgók hátraarccal állnak, virágfejük lázad: mind fonák [… Tovább]

Fotó: Szamárkóró – Facebook – George Tumpeck fotója *   Csak egyre forog, mintha volna tükre, és hiúsága sem vihetné bűnbe, mint ki tudja, ha körbe-körbe járva a lendületet egyformára vágja, az Isten biztos kedvét leli benne, hogy épp ez [… Tovább]

A költ? mohón kanalazta kislábasból a tejfölös krumplilevest, éhesen kereste azt a szót, a tökéletest, a gondolat apró csontkukaccá görbült teste vonaglott agyában, ahogy kínban megszülte ?t, a keresett kifejezés úgy buggyant ki ajkán, akár a tüd?beteg gennyes-véres köpete, elméjét ujjongás rázta, [… Tovább]