Seres László : Gondolataim

2012.08.14. Seres László Vers 14
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

Ha nem jössz, szőnyeget terítek eléd.

Üres a szív, a szó, a száj. Úgy várlak.

Írás-jelemnek súlya, értelme légy,

árnyatbontó fényisten. Kitalállak.

 

Hol szétszórt hamu vagy, hol izzó parázs,

dalra fakasztasz, mint ó-bor, jó nedü.

Nincstelenségben te légy az apanázs,

nélküled a felépített mű holt betű,    

 

ezüsthabfodrokon tajtékzó felszín

mélységek helyett s a szem eget kémlel.

Ilyen az ember, ha haza igyekszik

magába fojtott csendes ürességgel. 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.08.14. @ 15:06 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.