Tiszai P Imre : A csend dala

*

Játssz ezzel a csenddel, hagyd, hogy meséljen,

add neki tested, engedd, hogy öleljen,

ringj ebben a csendben, hagyd magad sodródni,

lelked ne féltsd tőle, merj hozzábújni.

 Hagyd élni az éjt, árnyéka simogat,

álmok ölelnek, őrzik mosolyodat,

ne kérd a reggelt, szürke színnel virrad,

maradj az álmokban és légy önmagad.

 Ne féld a csendet, hagyd most a hangzavart,

ne kérdezd a múltat, nem számít mit akart,

ne őrizz fájdalmat, lelkedbe mar dalom,

nem török csendet, csak halkan dúdolom.

                   Ne féld a mát, akarod a holnapot?

                   Múlt lesz az is, az életet hantolod.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.09. @ 12:29 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén