Szilágyi Erzsébet : ébredés

ma valaki elhúzta a függönyt
szemem el?l
rájöttem, mi a siker titka
vagy szomorút írsz, hogy szánókat toborozz
vagy olyan rosszat, hogy már azért szólnak:
jó az, de majd lesz az jobb is még
de ami a legfontosabb, rímet ritmust bele ne tégy
azt nyakon lehet csípni, s belekötni – nem szabályos;
szikrázó nap, bánatos hold, virrasztó csillagok
lágy szell?, es?, kutyák, rózsák – természet;
szerelmi bánat, az mindig van, jöhet
születést?l a halálig bármilyen érzület – lelked;
testedr?l ne szólj, az undorító
csak a lelked burka, le is hántható –
de akkor – mondja éleszem – nem marad semmi
mindegy élsz, halott vagy-e.
de mit?l is leszünk újak, hódítók?
tekered ha össze szép magyar volt szót
párosítsd, faragd, ragaszd, hogy sose volt
utalhatsz szaporodásra, metabolizmusra –
szépen mondtam?
és – kérdem – a megismételhetetlen Te
hol benne? – minden közös, közhelyes, unalmas
írni készülsz, mert mondanivalód van
nem olvaslak, mert magamat ismerem rég.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 231 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.