Kováts Péter : Párbeszéd – Veled

Van mikor csak magunkban felteszünk kérdéseket és a bennünk élő párunk válaszol.

(meghallgatom)

Én itt – Te nem tudom,

tán alszol vagy gondolkozol.

S most szólok, szólok Neked !

és tisztán hallom a feleltet.

Szeretetsz-e mondd,

– igen szerelmes vagyok.

Kit szeretsz – ha nem titok

– Téged ! hát nem érzed ?!

De igen, – és mégis,

mégis kérdezem,

miért mondd ! Miért ?

– Nem tudom , csak úgy.

De mégis miért?

Hiszen a leveg?t

én is úgy veszem,

és én is úgy beszélek,

alszom és eszem,

sírok és nevetek mint más !

Te szólsz : Nem! Másért szeretlek.

S én kérdezem : mégis miért ?

Ismersz?

– eléggé nem! Nem tudom.

– Csak látlak, érezlek !

De hátha ?rült vagyok !

s a gondolataim kegyetlenek !

– Most már nem számit,

– ilyennek szeretlek.

Nem számit?! Nem?

?t is szeretted, s a múlté már !

Azt hiszem Te nem tudod !

Nem érted! mi is a szerelem !

De te nyugodtan szólsz.

– Az más. Az volt,

– Téged szeretlek most.

S most fordítasz, és visszakérdezel,

– és te kedvesem szeretsz-e engem ?

Igen. Azt hiszem.

– Azt hiszed ? ÉS MÉGIS MIÉRT?

Mert szeretsz szerelmesen.

– Ezért? Csak ezért?

– S ha nem szeretnélek?

Elfelejtenélek ,- azt hiszem.

– Elfelejtenéd ? csak úgy egyszer?en ?

– Akkor ez nem igaz szerelem.

De igen !

Ma, holnap és holnapután,

mert ha összegy?rt álmaim

s a kétségbeesett vágy

téged sehol sem talál

az enyészetté leszek már.

Én itt, — Te valahol,

Tán alszol, vagy gondolkozol,

Beszéltem hozzád,

s te bennem válaszoltál.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.