Thököly Vajk : Változik…

*

Változik… az igény

 

A minap, komoly emberekkel beszélgettem egy pohár sör kíséretében. Mesélték, hogy mikor még ők megkonfirmáltak, egy Rakéta márkájú karóra a világot rengette meg a szívük legmélyén. Az volt aztán az ajándék, igazi nagyfiú lett tőle a gyerek.

Aztán jött a fényképezőgépek ideje. Egy Smena vagy valamiféle orosz gyártmányú gép, mindennel felért akkortájt. Utána már én is képben voltam. Egy két-, vagy egy egykazettás kis magnetofon volt minden álmom, a márkája az nem is érdekelt, csak szóljon belőle a Beatles. Aztán jött a mountain bike láz. Mindenki körbe akarta tekerni a földet, vagy ha nem is az egészet, legalább bicaj legyen hozzá. Pár évre rá jött a számítógép, a PC. Persze egy Pentium II.-es már komoly gép volt, egy tíz, vagy tizenöt gigás merevlemezzel. Ezt követte a motor bicaj, amire még nem kell könyv. S most pedig abban a világban élünk, mikor megkérdezik a szülők a gyereket konfirmálás előtt, hogy mit szeretnél kapni? A válasz pedig egyszerű: jó lenne kicserélni a notebookot egy újabbra.

Milyen képet vágna a gyerek, ha csak egy karórát kapna… változik. Szerintem ilyet L

 

 

Változik… a technika

 

Kis piros gumicsizmában szaladtam el anyám munkahelyére, hogy jöjjön haza, mert fut a televízió. Persze hiába mondom ezt a mai világ gyerekének, mert olyan nincs manapság, hogy fut a televízió. Fekete-fehér képben, szemcsésen néztem a „Szünidei matinét”, miközben a kezemben a „Jó barát”, s a végén lévő képregényt bújtam. Micsoda öröm volt, mikor hozta a postás. Másodéves egyetemista koromban vettem meg az első telefonom, még Kolozsváron, mi e zsebem úgy húzta akár egy tégla. De jó volt, mert beszélni tudtam anyámmal. S most ott állok az iskolaudvaron, testnevelés órát vezetek, s a gyerekek pedig az öltöző előtti kis szekrénybe pakolják le a telefonjaikat. Kicsik, mint egy gyufásdoboz, s még a tv is megy egyben-egyben. És tuti hogy nem fut. De… futnak majd ők helyette, ha elkezdjük az edzést. J

 

 

Változik… az olvasásmód

 

Minden este hat után az áramot kikapcsolták. Így spórolt az ország, hogy mire, azt én nem tudtam soha. De nem volt semmi gond, hisz a könyveket lehetett olvasni gyertyafény, vagy akár petróleumlámpa mellett is. A minap egy baleset következtében nem volt áramunk több óráig. Leültem akár régen, megfogtam egy könyvet, pontosabban Kassák Lajos írásaiból válogatva, mely ott volt a polcunkon már évek óta, de még egyszer sem vettem a kezembe. A számítógép valahogy nem engedte meg, hogy a könyvespolcom közelébe gyakrabban járjak, mint hajdan. Egy áramszünet kellett, hogy felébredjek, és lássam, hogy vannak írások a polcon is és nem csak a virtualitásban. Persze a mai világ gyermeke, áramszünet esetén nem tudom, hogy mire ébred fel.

 

 

Változik… Az ember

 

 

A testem, vérem, benne a lelkem azért tiszteletben tartja a nemzetiségem. S most is csodálkozva állok meg a világ kapujában, hogy miként lehet az, hogy nem tartunk össze. Ha adni kell, vagy szavazni, akkor van, aki máshoz megy, mert ő jobbat ígért neki. Ha bajban van, akkor pedig ide jön a véréhez, mert ki ígért attól nem kap. Hisz az is csak a sajátjának ad szívesebben, mint egy fajtáját eláruló léleknek. Én sem bízok bennük, a nemzetemet eláruló embertársamban, nem hogy más.

Így változik a szó és a tett között az, az üres kis tér.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk