Tiszai P Imre : zárófény

*

apró zárófény a szerelvény végén,

egy távolban elvesző halvány csillag,

ami a földön fut, fénylő síneken

miket a valóság koptatott tegnap,

vég nélküli utak szerteszét folynak,

most a pillanat ragad meg, s nem magad

„lépsz”, csak bábuként élsz a történetben

és az a vércsepp ott hamar felszárad

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén