Hogyha a szó is elég,
mert a tett nem jut napvilágra,
akkor is dalba szökken
deres éveink világa.
Hold tükrében megnézlek,
nappalban árnyéknak véllek,
ételem kezedt?l kapom,
csak mondd, ha több legyen
az akarom…
Most is gondolom szavaid,
én úgy érzem,
ett?l megtisztulnak mondataim.
Ha majd idézlek esti órán,
mellettem ülsz,
kezem fogod, szorítod,
mintha ez lenne az utolsó óránk….
