Maretics Erika : Csönd

Csurranva csöppen lábamhoz a csend,
jégkristály h?vösen hallgatag
sejtelmes suhanó kis patak,
de a milliárdnyi csillanó csepp
sebes sodrású folyóvá dagad,
míg végül, az égig törekv?
szürke sziklafalaknak perdül
amint néma vándorútján halad,
és a csönd hirtelen eszmélve,
nesztelenül csuklik a mélybe,
aztán a zöld bársony völgybe szalad.

Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 14:45 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.