Ha soha nem láttam volna madarat röpülni, biztosan kinevetném azt az embert, aki nekem azt mondja, hogy ezek az aprócska lények a leveg? szöv?i fenn az égben, mert én magas vagyok és er?sebb is ezeknél az aprócska teremtményeknél s mégsem tudok repülni. Érzékszervem dicséretére bizony láttam már madarakat evezni fent a legnagyobb tavon s immár tudom; Isten legkedvesebb teremtményei a madarak. Angyalaihoz hasonlatos szárnyakkal ruházta fel ?ket és e földön máshol nem tapasztalható hittel, ami abban rejlik, hogy a közeled? veszélyek elhárításának érdekében bármikor elrugaszkodnak a földt?l. A madarak hisznek (angyal) szárnyaikban s így minden bizonnyal Isten legh?ségesebb teremtményei is itt e földön – ezért is szeretem ?ket. Ezért bámulom ?ket néha órákon át irigyked?n… – nem a szárnyaikért.
– Hiszem, hogy az els? emberpár szárnyakkal teremtetett, de aztán a b?nbeesést követ?en…
Már megbocsátottam nekik. Megbocsátottam azt, hogy miattuk kereszteket kaptunk szárnyak helyett. Ezért is fogok s fogunk mi mind újra röpülni fenn az égben. Angyal lesz mind, aki itt e földön bárkinek s bármit megbocsát! –
Legutóbbi módosítás: 2012.08.24. @ 14:52 :: Kőmüves Klára
