M.Simon Katalin Szerző
Vezetéknév
M.Simon
Keresztnév
Katalin
2 év 10 komment

  Hová tűnt a gondolat? A szó üres hangalak, szomjazó kehely csupán, sötét kút aszály után.   Szürke zugban a remény arcára vetül a fény, elhamvad, mi tűrt elem, felemel jó szellemem.             Kép eredete: [… Tovább]

3 év 6 komment

    A tél utolsó napján Bagoly Béla, nemzetségének jeles tagja, egy fenyőfa ágán ült, és a környéket szemlélte. Tetszik nekem ez a hely — gondolta — és átröppent a szomszéd ágra, ahol várta Bagoly Bori, kit társául választott. — [… Tovább]

3 év 8 komment

Elcsendesülni aggályok nélkül, csak menni, menni, amerre visz a láb, oda, ahol a szelek más húron zenélnek, más illatokkal jön feléd a nyár, s amerre jársz, hogy csended ne zavarják, elnémulnak a beszélő kövek.   Kép: Káli -medence

3 év 4 komment

VILÁGFA című kötetemből – 2012. Amikor a kócsag leszállt a mocsárba, a tájat hogy látta, elcsuklott a hangja: Meditterán földről repültem hazáig, onnan, hol napsugár kényeztetett máig, hol kék lagunában áztattam a lábam, miközben kedvemre halat vacsoráztam.   Míg tékozló [… Tovább]

3 év 4 komment

    Medve Panna egy fenyőfa tövében ült és gondolkodott. Ez lesz az első tél, amelyet anyja oltalma nélkül fog eltölteni. Téli vackot kell építenie magának, de hogy kezdjen hozzá? Anyja mellett megtanulta ugyan, hogy a medveéletet hogyan kell élni, [… Tovább]

4 év 10 komment

Nicolae Labis verse nyomán Festmény- Nicolae Grigorescu     Régóta nem voltam már a falunkban, És egy embertől hallom, ki otthon járt, Hogy virágzik az orgona nálunk, S a hajad immár hófehér, anyám. Mások azt mondják, betegen feküdtél,S én szavaikban kételkedem, lám, Hisz leveleidből [… Tovább]

4 év 4 komment

    Most valami újat kellene írni! Ez a baj a verssel, megírod, utána az űr újért kiált, s mert bensődből fakad, nyugton sose hagy, lázít, békít, ad és vesz amint szárnyára engeded, másnak adjon, és kapja, mi neki jár, [… Tovább]

4 év 8 komment

      Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, akár a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled öntudatlanul, miközben nőnek körülötted a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, biflázol kéket-zöldet, abrakolsz  biót, undorral nyeled a  csukamájolajat, hordod, [… Tovább]

4 év 9 komment

  Zuhanás. Érzed a súlyt, amint a mélybe húz. Küzdeni nincs elég erőd.   Félelem. Kiáltanál. Torkodban a hang béna. Menekülni innen!  Lábad a parancsot megtagadja.   Segítség kéne! A magasban tenyérnyi csillagos ég. Ha közelebb lenne, nyújtaná kezét… Elmerülsz [… Tovább]

4 év 5 komment

  Igen nagy itt lenn a csend,  valami készül odafent, mondja, s néz az öreg az égre, derekát csúz gyötri tegnap óta, dohog, nem lehet a vénnek nyugta! A legelőről tehene este magától hazajönne, az asszony paszulyt bont a küszöbön, [… Tovább]

M.Simon Katalin Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.