VILÁGFA című kötetemből – 2012.
Amikor a kócsag leszállt a mocsárba,
a tájat hogy látta, elcsuklott a hangja:
Meditterán földről repültem hazáig,
onnan, hol napsugár kényeztetett máig,
hol kék lagunában áztattam a lábam,
miközben kedvemre halat vacsoráztam.
Míg tékozló múltját ekképpen siratta,
látta, egy levélről rámered a béka.
Odalett őkelme finnyás kevélysége,
mert a hosszú úttól kínozta éhsége.
Villámként lecsapott, s a védtelen pára,
már csúszott is lefelé üres gyomrába.
A megbékélt kócsag táncolt örömébe’,
s gondolta vidáman: Házasodni kéne!
Legutóbbi módosítás: 2017.03.09. @ 18:38 :: M.Simon Katalin
