Emlékirat

Dédnagyapa

  Szikár termetét az élet megtörte, hajlott hátán cipelte a maga keresztjét: egy egész történelmet. Egy rossz szót soha nem szólt senkihez, maga volt a megtestesült nyugalom, jóság. Emlékszem hófehér hajára, bajuszára, fekete kalapjára. Mi csak így neveztük: öreg nagyapa. [… Tovább]

Vers

Remény

Hosszú út van már mögöttemNem tudom mennyi van még előttemA múltban sok volt a vakvágányA jövőben nem tudhatom mi vár rám De szeretném megtalálni azt az utatAmely végre örömet és boldogságot adMert eddig csak pokoli utakon jártamÉs mindenhol csalódtam e [… Tovább]

Vers

Félelemben élni

Nyomasztó érzés járja át a szíveketNem érzi jó helyen senki sem az életetAz emberek életét átjárja a félelemRettegés , veszély melyet éreznek szüntelen Senki sem érzi magát biztonságbanMert gonoszság uralkodik a világbanKiben lehet bízni, ki az aki segít?Az emberektől már [… Tovább]

Vers

De jó lenne

Mindig félni kell az embernekHogy elveszít valakit akit szeretMa élünk de a holnap eljön- e?Oly bizonytalan az ember élete Jó lenne örökké szeretniA bajtól nem kellene senkit félteniNem lennének árva gyermekekKik elvesztették a szüleiket Nem ontana vért senki a világbanS [… Tovább]

Elbeszélés

Imola 1

Imola 1.   A front vészjóslóan közeledett. A zárdában élők — köztük az árvákon kívül, szép számmal bújtak katonaszökevények, zsidók — egyre nyugtalanabbak lettek. A nővérek esti imára készülődtek. Páran a dormitóriumba húzódtak már, lefekvéshez készülődtek, amikor Anasztázia nővér, aki [… Tovább]

Vers

– tizennyolcadika –

Parázzsal bíbelődöm, ellobbant a láng, pedig már biztos volt a tűz – lobogva táncikált a fán. Kint eső esik, kopogva sétál, járdalaphoz ér, ernyő nyílik kezekben, kertekben virág – csavargó hab lebeg a hószín tej fölén. A föld egy ritka [… Tovább]