Kőmüves Klára : – tizennyolcadika –



Parázzsal bíbelődöm, ellobbant a láng, pedig
már biztos volt a tűz – lobogva táncikált a fán.


Kint eső esik, kopogva sétál, járdalaphoz ér,
ernyő nyílik kezekben, kertekben virág –
csavargó hab lebeg a hószín tej fölén.


A föld egy ritka drága kelme, frissítője
égből érkező, talán az Érintőig érhet
összehajtva, az alja napkoptatta bőr.


A kérdések már eltűnőben, az idő sem számol
most velem – sok bárhogyan között is jól érzem
magam, amíg a messzeségből felbukkanva
megpillantom újra Életem.

 

Legutóbbi módosítás: 2017.03.18. @ 10:02 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 708 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))