Vers

Magyar Sherwood

Kép: Internet Február van…A jég csókolta fákfelfedik titkukat:Huszonegyedik század nézz,ez  itt még nem Nyugat!Kőbánya Kispest-„sherwoodi” erdő,szemétkupac köztember és fertő.Ruhátlan fák közt,a meztelen lelkekszégyen szükségbenegymásra leltek.S ha felszakad mélyrőlegy fájdalmas sóhaj,elfedi gyorsana kócos hollóhaj. Február van…Az összetákolt kalyibák teteje bádog,s gyakran [… Tovább]

Vers

Esszencia

Tolom a színek alá a papírt, hogy nyomot hagyjanak, mint kőben a zafír. Mint rózsaszínben a mályva, és sütőtökben a narancssárga. Összemosódjon a festett színes kép, a fodros fehér, és az égi kék. Emelem poharam, tartom a tányért, kóstolj, ízlelj, [… Tovább]

Vers

Érted…

  Látod érted égett míg a kósza fölé nem hajolva csöppnyi lángját fű közé szerte – szórta tavaszok illatát ölelő karjában hagyta…   látod füstjét adta egy csillag szaváért cserébe holdas éjen elé vitte patak ölébe ejtette – vette hátára [… Tovább]

Vers

Hogyha szobrot állítnának

Hogyha szobrot állítnának bűneimnek emlékére, mind a tíz parancsolathoz vésnének egyet a térre.   De ha az földre borulna, amit megbántam szívemből, darabjait összerakva, templomot építnék kőből.   És ha gazságom-jóságom feltenném a szent mérlegre, reménykednék, hogy a nyelve, Istennek, [… Tovább]

Vers

Körforgás a létben

Családfa gyökerehálót fonföldünk talajába.Múlt küldetéseüzenetet szőújszülött ajkára.Évszakok táncaköszönt és búcsúztat életet.Amíg itt vagy,Isten fogja a kezed.Körforgás a létben örök marad,csipkésre fagyott tél után,kikelet fakad.

Vers

A megbékélt kócsag

VILÁGFA című kötetemből – 2012. Amikor a kócsag leszállt a mocsárba, a tájat hogy látta, elcsuklott a hangja: Meditterán földről repültem hazáig, onnan, hol napsugár kényeztetett máig, hol kék lagunában áztattam a lábam, miközben kedvemre halat vacsoráztam.   Míg tékozló [… Tovább]

Vers

Viharban

    Rám feküdt egy sötét felhő,szakadt fodrán jeges esőbugyborékolt a világra.Gondolatok tompaságba,szitkozódva félhomálybaburkolóztak mélyre zárva.Megjárva a poklok poklát,szeretetet átkarolnám,belebújnék az ölébe,álmot hintvén a szemére,selyemszalag lennék lelkén,ha én most ezt megtehetném.   kép : internet

Adoma

Árvaság

Már csak elhaladok feletted,mint hűs nyári zápor,karjaim szivárványból,elfeledett távol.Megtartom lépteid,mint a föld, lassú haladás,felmorduló haragbóllenyugvó nap, kacagás.Kerülővel indulok, minden reggelcsak vagyok, mint aprópénz zsebben,huncut csörgésselhatszáz és egynéhány forint,kevés reggeli, ebéd pedignem kell…Rám hagyod jövőmnégy fal közé zárva, kegyetlen,de igaz, néha [… Tovább]