Hiányod kuporog fotelom karján, párnámon kunyerál a nincs, ha itt lennél… Válladba varrnám sóhajom szálát, hajadba szőném beszédes csendünk… de csak a múlt lépte kong. Cipzár közé szorult lélegzetem, jajongva fon körém sötét felleget.
Fotó:Google.hu Létem a földön egy múló pillanat,lassan kibontom ajándék napjaim,finoman nyitom, nekem mit tartogat,szeretem próbára tenni szárnyaim.Csendem tavában keresek biztatást,hiszem, kezemben mindennek a kulcsa,sohasem mástól várom a megoldást,egyedül én tudom, bármilyen furcsa.Gyermekem kacaja, létemet szövi,s kezében nevet a jövő [… Tovább]
Fotó: Google.hu Nyári csend, cseppenő nyugalom,rezdül a perc,bókod ül vállamon. Tenyerembenillatod illanó,a pillanatszámomra megható. Hozzám bújthangodnak bársonya,a lelkemben,szemednek mosolya. Rád gondolok,rezzen a pillanat,ha itt lennél,oltanám szomjamat.
Fotó: google.hu Kegyetlen idő,hervadt rózsaszirmok,mintha elaludt volna az élet.Félhomály belopta magát a tegnapokba.Holnapok kulcsátmár rozsda eszi.A ma félálomba csoszog,minden szürke és hűvös.Lassuló szívdobbanás…halkuló hang,kegyetlen idő.
harmatot gyöngyözkorán kelő királynőszomjat olt a nap*rejtőző bimbószemet csábítva nyílóillatfelhő száll*harmatot iszikszirmán napsugár táncolbódító illat*színekbe zárvaszól a titkos üzenetismerd a kódot*szerelemre hívtüzesen vörös démonérett kapcsolat*tisztaság hűséghófehérben tisztelegsort zár a búcsú*bűbáj varázslatmikor lilát virágziklélekemelő*sárga szoknyábanalul maradt szerelemmiértek sora*rózsaszín sziromaz anyósnak tiszteletvajon [… Tovább]
Családfa gyökerehálót fonföldünk talajába.Múlt küldetéseüzenetet szőújszülött ajkára.Évszakok táncaköszönt és búcsúztat életet.Amíg itt vagy,Isten fogja a kezed.Körforgás a létben örök marad,csipkésre fagyott tél után,kikelet fakad.
Szürkét fest a világ,cipzár közé szorultéletek, pusztít a kór,nem kímél se családot,se gyermeket. Dérbe fagyott lelkekjajongva fonnak körénknyomasztó, sötét felleget.Van-e kiút?A kikeletnek lesz-e ereje,a zúzmarát sóhajtó szíveketolvasztani tudja-e?
Percy Bysshe Shelley – A Szerelem Filozófiája Evokáció Szerelemre hív…Harmatot csókol a hajnal,fényt ölel a reggel,bújócskát játszik az árnnyalévődő jókedvvel.Nárcisz és tulipán párba’, illatot hint a korán érkező nyárba. Szerelemre hív az élet…lelkemben a magány,zúzmarával bérelt fészketdidergő éjszakán.Elhagyottság csendje [… Tovább]
Izgalom tetőfokánfeszül a csend.Várlak…érkezel,tétova csókodízlelem…érzem, kérek még.szikrát vet az érintés,remegve ébred a vágy,számunkra megszűnt a világ!
Fotó : Google.hu Fekete szárnyak, mint repülő szőnyeg,ég kékjére terítenek felleget.Légtáncuk káprázat a szemlélőnek,tomboló vihar…szabadság lehelet.Erő, dinamika minden mozdulat,eggyé-olvadás Isten színpadán.Életért vívják hosszú útjukat,parányi lelkek kitartása talány.Hősiesen védi erős a gyengét,helycserével pihentet fáradót,s hasítják a levegő végtelenjét,Ember, láttál már ehhez [… Tovább]
