Mudra Csaba : Árvaság

Már csak elhaladok feletted,
mint hűs nyári zápor,
karjaim szivárványból,
elfeledett távol.
Megtartom lépteid,
mint a föld, lassú haladás,
felmorduló haragból
lenyugvó nap, kacagás.
Kerülővel indulok, minden reggel
csak vagyok, mint aprópénz zsebben,
huncut csörgéssel
hatszáz és egynéhány forint,
kevés reggeli, ebéd pedig
nem kell…
Rám hagyod jövőm
négy fal közé zárva, kegyetlen,
de igaz, néha a szív ellenem esküszik,
legyint, mert így volt árva.

Legutóbb szerkesztette - Mudra Csaba
Szerző Mudra Csaba 100 Írás
Sziasztok.. Csak leírom magam. Néha pedig, kiírom magamból, magam.