Vers

A rózsa és a festő

A rózsa és a festő  Koosán Ildikó  Csábítsz, mint széplány,nem hagy ölelni mégsemtüskedísz vérted; feslő szirmaidvigyázva járja körülfénnyel a hajnal,   megduzzad a rügy,lányalakot sejt benneda festő; vigyázz, szép szeme mérgez;színekre bontva rabol,lopja a léted.   2017. február 15.  

Vers

Hamvaiból éled

Illusztráció: Zsolnai Tímea azonos című gyapjúképe Már fény töri át szobám ablakát, minden hajnalt megszépít, megáld. Pirkadatkor végre felderül bánat-szürke álomból a csönd. Otthonom sem puszta ház csupán, tűnik a sok, sötét látomás. Közel hajol hozzám a végtelen, könnyeimen fényemlék [… Tovább]

Mese

A nyúlfiak 2.rész

Úgy elteltek finom hajtással, puha fűvel, kövér bogyókkal, hogy lábukat hátra nyújtva elhasaltak az irtáson. Lustálkodtak, s néha a félénkebb Kormost ijesztgették.     Másnap Nyúlmamával kikukkantottak a világba. Kergetőztek egy kicsit, megkóstolták a zöld leveleket. Azután már naphosszat Mama [… Tovább]