Válóczy Szilvia Szerző
Vezetéknév
Válóczy
Keresztnév
Szilvia
2 év 4 hozzászólás

Ma a Pilis haldokolt.  Élénken sötét kontúrjába vérvörös nap kapott és úgy hatott,  többé nem akar felkelni. Fekvő, zöld ölű asszony, mindig más benned a fájdalom. Most túl szürke, ahogy végig kísér utamon. Faggyá dermed rajta az est, élettel teli [… Tovább]

2 év 12 hozzászólás

    Csak boldogságra vágyunk,csak túlélni próbálunk,csak átlépünk a korlátokoncsak virrasztunk hajnalokon.   Csak hűségesen teremtünk.Ha Isten velünk, ki ellenünk?Csak csendben értünk meg másokat,csak mezőn szedünk virágokat.   Csak sétálunk a sírok között,csak elbújunk a nagy fák mögött,csak örömünk minden [… Tovább]

4 év 3 hozzászólás

Lelkembe gyűröm, mit ajkaim nem mondanak,ne sértsék boldogságod terített asztalát,mert néked az dicső, s könnyed, mit sarjaidrólkét szemem mégis könnyezve lát.Természet ez, nevelt való e szépség és okosság,nem mulasztja azt el féltékenység,vagy önző kapzsiság.Elfogadni kell, mert néked az mindenkor szent és [… Tovább]

4 év 3 hozzászólás

Naplétű Kedvesem,gyöngyselymes lelkedenangyalszárnyú az erő.Szeretve szeretőkarjaid, ha reám simulnakruhám leszel,karcsú testemrőlszínek hullnak,mikor lágy terünkbenvéges végtelentjátssz az idő,és bujasággal szőszépséges melódiákat.   Naplétű Kedvesem,Te hozod nékem a nyarat,szivárványodon íveltjó kedvembenszent boldogságomat.Mezítlen testem köréfont tested,vágyrózsákbarejtett áhítat,tiszta csillagösvény,hol öröm terít ránktejfehér utat,és Isten [… Tovább]

4 év 4 hozzászólás

A hűvös falak közt valami nemesség,valami fehér áhítat zeng múzsacsókúvisszhangokat.Reneszánszok új terébendór oszlopokat simít az idő,és a haloványan átszűrődő fénylassú íveket szab a szépröptű szemeknek.Néhol homállyá válik a némaság,de ódon vasrácsok köztfénnyel játszó tükröknekad jövőt e múltidéző úrilak bája,a magas [… Tovább]

4 év 6 hozzászólás

Őriztem sokatmagamban a képet…Mintha tegnap lett volna…A hosszú kőút felettszáz éves fák összeborulvarejtették az ég magasát,a fény mégisvidáman szűrődött átaz öreg fatörzseken,hol zöldnekezrével lát mostemlékeimben az éden.Összefonódvabókoltak föld feletta cserjék, a bokrok,a sövénnyé nőttfüves bozótok,és az édes bogyójú ostorfáknyújtózva méláztak,szívemben [… Tovább]

4 év 7 hozzászólás

Messze még az idő,mikor mosolyt csal az ég arcára a nap, s úgy derül, úgy kékül,mint fiatal tavaszvirágzó sűrűje felett.Most fehér köd üli mega teret.Csend van és némaság…A hideg,lelkembe vág.Mondd, miért szól messzi dallam?Miért szorít a mellkaslevegőtlen, halkan?Feléd vidám víz csobog…Ott, hová utad [… Tovább]

4 év 7 hozzászólás

    Csoda vesz most körül,mint lobogó gyertyák lángjában a fény,szemeinkben tüneményreptet hullámzó színeket,mosolyba mártjaaz ünnepbe öltözött szíveket,s a meghitt hangulat,álmokban édes halkulat,akár messzi csillagvágyak,oly boldogságai vagyunk e világnak…Karácsony vesz most körül,andalító, lágy, mélységes zene,Isten lüktető üzenete,s amint tereinkben fürdik [… Tovább]

4 év 4 hozzászólás

Erőt adsz, mikor fáradok,erőt, mikor gondjaimbanszavaim ártatlanok,erőd bennem csillagként vetül,fényed elmémben testesül.Jóságod egekből származó,lelkedből lelkembe áradó.Erőd lángoló, féltő, alkotó,nyugalmas rendedből adó.Erőt adsz, ha felkel a nap,erőt, mikor végül magára hagy.Erő a szavad, erő a tested,erőből kovácsolta Isten a lelked.Fényed elmémben testesül,erőd fájó sebeimbe merül,s a benned [… Tovább]

5 év 3 hozzászólás

Nehéz a levegő, künt lebegő párát ver vissza a nap, sűrű zuhatag szakadt homokra, zöldre, özönként duzzasztva össze a sodródó sietőt. S mikor mind elitta a föld, szomját oltva, azóta boldogsága egyre csak nőtt.

Válóczy Szilvia Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.