Válóczy Szilvia : Turám kastélykertjében

Őriztem sokat
magamban a képet…
Mintha tegnap lett volna…
A hosszú kőút felett
száz éves fák összeborulva
rejtették az ég magasát,
a fény mégis
vidáman szűrődött át
az öreg fatörzseken,
hol zöldnek
ezrével lát most
emlékeimben az éden.
Összefonódva
bókoltak föld felett
a cserjék, a bokrok,
a sövénnyé nőtt
füves bozótok,
és az édes bogyójú ostorfák
nyújtózva méláztak,
szívemben őrzöm
terebélyes boldogságukat.
S a lepényfák sora…
Hosszú magvaikból,
emlékszem,
gesztenyefigura kapott kabátot…
Szerettem a ligetet,
a lankákat, az emelkedő partot,
a lélegző páfrányok
fénylő mosolyát,
a sétány mellett alvó,
ódon köntösű, bársonyos fát,
a kastélykerti tornyos tölgyeket
és a bükkfákat, a kőriseket.
Ott, azok közt jártam sokat,
magamba szívtam
árnyas illatukat,
ahogy a térdig érő
élénk, könnyű füveget,
ha sarló érte, frissen
töltötte be a teret.
Benne gyermeklelkem
sokat csavargott,
mit nem lehetett,
nekem mégis szabadott.
Keresztbe-kasul utakon
futva vittek lábaim,
néha két keréken
kerestem ábrándjaim.
Tura, fény, erdő és nevetés…
Oldalra nőt kőrisre másztam és
körbeöleltek a fák,
így volt enyém ez az egész világ.

Veresegyház, 2016. február 22.

Legutóbb szerkesztette - Válóczy Szilvia
Szerző Válóczy Szilvia 58 Írás
"Lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok, Istenben éljetek!" "Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!" "A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner) www.valoczyszilvia.extra.hu