Tiszai P Imre : Istenítélet

*

Hőségben megfutó ködfelhő

az égben, délibáb a földön,

távoli hegyek fölött eső,

itt szikkadt szikben most a börtön,

roppanó fűzfa ága hullik,

mohó kis tűznyelvek harapják,

végigfut rajtuk, parázs izzik,

száraz erdőt a lángok falják,

gomolygó füst fojt ma életet,

fáradtság a tájon, megbújva

arat a pusztító enyészet,

a halál, éjsötétbe hullva,

        Isten közönnyel nézi művét,

        így közli végső ítéletét.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén