Helen Bereg : A madridi bosziverseny el?tt

Visszaemlékezés az el?készületekre.

   

Lassan a tél visszavonulót fújt. Itt-ott virított csak néhány hófolt. A hóember is már amorf formára olvad kertünkben. Alsó részéb?l nézett az ég felé szénszeme, a répa elhelyezkedése pedig tisztára megmozgatta boszis fantáziámat. Kalapja visszavedlett éjjeli edénnyé.

            Már nagyon vártam a melegebb napokat, hogy edzeni tudjak a madridi bosziversenyre. Vészesen közeledett május 13-dika. Azért a h?vös id? ellenére sokszor felkaptam a sepr?mre. A Szuperkrampusz2004-et legalább hetente egyszer meg kellett járatni, mint a kutyákat, mert különben nyélsorvadást és sepr?hullást kapott volna. Nem mondom, mínusz fokokban hová kívántam ? sepr?ségét. Minden boszis porcikám remegett, de muszáj volt száguldoznom. Morgok itt, pedig nagyon élvezem ám.

Amikor felemelkedek a házak fölé a sötétben és lenézek az emberekre, kicsit úgy érzem, mintha én igazgatnám lent a szálakat. Csak figyelek lebegve, keresztbe tett lábakkal. Jó kis kép: mint a rohangászó hangyák. Nem néznek se jobbra, se balra, csak el?re, magukba befele fordulva. Én meg találgatom, mi járhat bent a fejekben. Aki ismer tudja, hogy széles fantáziám mi mindent ki tud találni. Szoktam rosszalkodni is. Kiszemelek valakit, aki kicsit nyitottabb és teljes sebességgel elszáguldok mellette. Felemelkedek, visszanézve látom, mint húzza össze magán a kabátot, az eget kémlelve a hirtelen szél okát keresvén. Egyszer egy ilyen rosszalkodásnál jól megjártam. Nem vettem észre a cipész fityeg? céhtábláját. No és bummmm. Akkorát kongtam rajta, hogy azt hitték a harang verte ki a negyedet. Még másnap is toronyórának képzeltem magam, az egyébként is krumplit formázó orrom pedig átment dinnyébe. Ezt nevezik üzemi balesetnek.

A Szuperkrampusz2005-tel ilyen nem fordulhat el?. Egyrészt radaros el?re- és hátrafigyel?t is beleépítettek az ilyen balesetek elkerülése végett, másrész maroktáji részen a GPS is szériaelem. A melegebb tavaszi éjszakákat kihasználtam az edzésre.

Március elején megjött az új sepr?m is. El?ször fura dolgokat tudott velem m?velni. Párszor akkorát repültem róla, hogy tündérnek képzeltem magam. Különösen a csillagok számát tekintve földet éréskor élveztem tündérségemet. Igaz a barátaim szerint hamuka ez a bosziság, mert valójában egy csodálatos tündér vagyok. Node ennyire azért nem. Az volt a baj, hogy a beépített radar bekapcsolta az ASF-et – Automata Sepr? Fékez? -, ha túl közel találtam elhúzni a kémények mellet. Hiába a csúcstechnológiának is megvannak a maga hátrányai. Az els? pár esés után felmerült bennem, hogy visszaküldöm, de meggondoltam magam. Egyrészt, ha feladja az ember boszija a küzdelmet a legels? kis nehézségnél, akkor hogyan akar gy?zni. Másrészt volt benne egy olyan funkció, amely már fél gy?zelem lehetett, ha megtanulom a kezelését. Most jól jött programozó-matematikusi végzettségem. A beépített fedélzeti kompjúter ( computer ) a GPS mellett rendelkezett programozható memóriával, amelyben meg lehetett ?rizni a már tökéletesre csiszolt gyakorlatokat. Emlékezett rá. Minimális irányítás mellett hajtotta végre a feladatokat. Nem semmi ám! Meg is jártam els? alkalommal mikor kíváncsiságból elindítottam ezt a programot. Mintának egy angolkering?t építettek be a gyártók. Míg rá nem jöttem, hogyan lehet leállítani, ott kering?ztem a tavaszi égbolton. Még jó hogy nem valami ugrálós tánc volt, mert akkor szegény boszis ül?kémet pár napig nem tudtam volna használni. Így annyi mellékhatása lett csupán, hogy már a kering? zenéjére is szédülés fogott el. Teltek a napok…

Áprilisban már megkockáztattam, hogy nappal is kimentem a városon túlra és gyakoroltam a föld feletti siklást. A szabály szerint fél méterrel a föld felett kell végrehajtani a gyakorlatokat természetesen a száguldó sepr?n. Talán leginkább a tornászok gerenda gyakorlatához hasonlító feladatok végrehajtása komoly fizikai és ügyességi felkészültséget kíván. Senki nem gondolná gombóc alakommal ott tudok lenni az érmesek között. Sokat számít ám sportmúltam. A versenyszer? futás olyan izmokat fejlesztett, ami könnyeddé teszi a mozgásomat. Csupán egyetlen egyszer buktam le ott a nagy gyakorolgatás közepette. Jó kis lebukás volt. Ez csak a finomított megjelölése annak az esetnek, mikor egy pokrócon fekv? pár fölött száguldottam el. Nevezzük piknikkelésnek azt a tevékenységet, amelyben megzavartam ?ket. Nem tudom melyikünk képedt el jobban. Szerintem hazamenvén mindegyikük leírta legalább ezerszer: Fényes nappal a mez?n nem piknikkelek. Én is tanultam az esetb?l: Vannak, akik nem ismerik a mondást, r-es hónapokban tilos a fölre ülni, feküdni.

 

     Május elejére tökéletesnek min?sítettem a gyakorlatokat. Megengedtem magamnak egy kis pihenést és a terep alapos megismerése érdekéken elhatároztam, pár nappal el?bb utazom Madridba. No meg állítólag a spanyol férfiaknak van valami sármjuk.

Meglátjuk…

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Helen Bereg
Szerző Helen Bereg 44 Írás
Helen Bereg lánykori nevemből alakult ki, mikor elkezdtem verseket írni. Azóta ezen a néven jelenet meg két digitális verseskötetem Majd egyszer és Kétség címmel és a honlapom is ezt a nevet viseli. ÿ½?rok verseket, meséket és egyéb zöldségeket. ÿ½?gy túl az ötvenen elhatároztam, hogy híres leszek. Mivel még fiatal vagyok, hatvan éves koromra tettem az időhatárt. :) Hogy te mit gondolsz erről az itt felkerült alkotásokból is eldöntheted, vagy megtalálod az összes firkálmányomat a honlapomon. :) ww.helenbereg.hu Ica