Arany Tóth Katalin : Alaktalan formák

Alaktalan formákat öltve
szálltok, s ködruhátok mögül
rejtett jelekkel paroláztok

 

Alaktalan formákat öltve

szálltok, s ködruhátok mögül

rejtett jelekkel paroláztok

kódkeres? tekintetem felett…

Láttassátok, s ne t?lem várjátok

a szót! Segítsetek elmondani,

hogy kiálthassam: Létezik!

 

Az érzés, a gondolat,

most duzzadva feszít

és kitörni akar szüntelen;

s e felismerés úgy üdvözít,

mint mikor a szám?zött

ki oly régóta kivetve

keringett a földeken,

s ki már önmagában is

régóta csak egy kóbor

idegen, hazájába végre

visszaérkezik.

Kinek érintésére dobban

a szív, vágyik a lélek,

melyre a test reggelente

az élni akarásba ébred,

majd az esti álmot hozó

csendben, mint nyári szell?

a bércek tövében, a langyos

éjbe hullva, lágyan elpihen.

 

Alaktalan formákból rajzolódott

képlékeny álmok… Csak nézem,

ahogy valósággá váltok, s lélekt?l

lélekig várjátok, hogy a csodát

szavakká sz?jem. Hát segítsetek!

 

2007.

Legutóbbi módosítás: 2007.09.21. @ 15:17 :: Arany Tóth Katalin
Szerző Arany Tóth Katalin 46 Írás
"Csak légy aki vagy, és beszélj a szíved mélyéről- ennél többet senki se tehet." (Hubert. H. Humphrey)