Lévai Piroska : Tavaszi es?ben

Délután még sütött a nap,
szürkületre már sötét felleg takarta el.
Es?szag terjedt el a leveg?ben.
A Föld,- a vén- még hevesen utánakap,
de nem bír a zord ellener?vel,
beletör?dik.–friss er?t érez a szell?ben,
S az es?cseppek halkan széttárják erny?iket,
félelem nélkül hajtják végre a leszállást,
hogy földet érjenek,- hogy porba hulljanak.

 

Az asszonyok sietve felkötik kend?iket,

lépteiket gyorsabbra fogják, hogy elérjék a szállást,

egymást noszogatják, hogy szaladjanak.

 

Lassan átnedvesednek a padok s a fák,

üvegszer?en csillan meg a betonút

amikor a sarki lámpa fénye reávillan,

megcsúsznak rajta a páros lópaták–

az autó sikoltva belefut a sötétbe,

áramszünet miatt kialszik a villany.

 

Még hallani egy-egy futó, siet? léptet,

a szelet, amint becsapta valahol a kaput

egy kisgyerek, vagy feledékeny nénike után.

 

S a friss, de szaporán hulló es? elbújni késztet…

sapka helyett letörök egy elázott laput,

futni kezdek……. a szél vág még búcsúzóul kupán.

Legutóbb szerkesztette - Lévai Piroska