dr Kocsi Katalin : Kényszer

Mint cip?r?l a sarat, úgy vakartad le

Rólam a kényszert mi hozzám ragadt.

Kényszer csók és álnok pirkadat ?zi

A vadat, ki bennem maradt, s ragad

Bennem, itt.

 

Konokságoddal készített feszületre

Kínzod fel magad. S az alázatból már

Semmi nem maradt a simogatásokkal

Kicsalt évek alatt sem benned, sem

Ágyainkban.

 

Kitérek a keresztútról, valóm óvom,

S hadat nem üzenek már sem neked

Sem magamnak. Maradok a jelennél

És a magány színpadán építek ismét

Száz csodát.

 

Élj boldogul, kötésed megszakítom,

Boldogulj!

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.