Magyar Csaba : A jegesmedve

Kovács Antal még birkozókorában megszokta, hogy a korai edzés miatt már hajnalban talpon van. Bár a sportból kiöregedett, mostanában sem esett nehezére fél öt körül kikászálódni az ágyból. De talpon maradt volna akár egész éjszaka is, nehogy elkéssen új munkahelyér?l. Kovács Antal ugyanis a birkózáson kívül nem értett semmihez, így rövid edz?i pályafutása lezárultával jobb híján segélyb?l és alkalmi munkából, k?m?vessegédként, vagont rakva vagy kocsikísér?ként próbált valahogy megélni.

A nagydarab, macskalépt? ember ezért élete egyik legnagyobb szerencséjének tartotta, hogy bekerült az Állatkert néhány hónapja meghirdetett tanfolyamára, melyen különböz? kihalófélben lév? nagyvadak helyettesítésére képezték a kiválasztottakat.

Kovács Antal inkább a gorillát érezte testreszabottnak, a felvételi beszélgetésen a pszichológus mégis a jegesmedvét javasolta neki. A legutolsó mackó mintegy fél évvel azel?tt múlt ki, és a veszélyeztetett faj újabb példányának a beszerzése  szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. A világon els?ként, a F?városi Állatkert vezet?sége arra az elhatározásra jutott, hogy a látogatók igényeit kielégítend?, professzionális imitárorokkal fogja helyettesíteni a hiányzó vadakat.

Az egyhónapos elméleti és gyakorlati képzés alatt Kovács Antalt felkészülésében jónéhány oktatófilm és egy etológus is segítette. A volt birkózónak hatalmas termete ellenére is egy még serdületlen medvesihedert kellett megtestesítenie. A birkózó eleinte nem hitte volna, hogy néhány hét alatt laikusokat megtéveszt? pontossággal lesz képes utánozni a játékos jegesmedvebocsot. Ám mint kiderült, az Állatkert vezet?i annyira elégedettek voltak az új szerzeménnyel, hogy még az állatok etetését tiltó táblát is levették a barlang el?tti kerítésr?l.

Kovács Antal közel egy órát zötyköl?dött a buszon, mire els? munkanapján kevéssel pirkadat után az Állatkert bejáratához ért. A számára öltöz?vé átalakított barlangban rutinos mozdulatokkal vedlett át jegesmedvévé, azért egy duplakávét is felhörpintett sebtiben miel?tt magára cipzárazta volna a bundáját. Kissé izgatottan cammogott a kifutón, az els? látogatóra várva. Amikor pedig nyitás után pár perccel meglátta az apjával együtt felé közeled? gyereket, még két lábra is ágaskodott.

– Apa, itt az új jegesmedvekölyök! – kiabált a kisfiú, majd  bedobott a medvének egy kekszet. A birkózó örömmel majszolta el a finom falatot, hiszen szerény fizetése mellé jól jött az ingyenkoszt. Ráadásul az éhgyomorra mgivott  reggeli kávétól egy kicsit meg is fájdult a gyomra.

– Milyen ügyes, nézd, hogy úszik! – kiabált megint az izgatott kisgyerek, amint a birkózó tett egy tiszteletkört a medencében.

A következ? órában kisebb tömeg gy?lt össze a kifutó körül, hogy közelebbr?l is szemügyre vegyék az Állatkert friss szerzeményét. A jegesmedvebocs munkaszerz?dése ötödik pontjának megfelel?en látványos mozdulatokkal szelte a vizet. A partra csak azért jött ki, hogy megtömje bend?jét a területére behajigált jutalomfalatokkal.

A birkózó nem volt már fiatalember, így kora délutánra kissé elfáradt. Lassan kecmergett ki a medencéb?l, majd a barlang el?tti napsütötte k?lapra hemperedett. A szeptemberi nap kellemesen melengette a bundáját. Hátára fordulva néhányszor belepaskolt a leveg?be, majd lehajtotta a fejét.

– Lusta egy állat – jegyezte meg valaki, de a jegesmedve ezt már nem hallotta. A délutáni etetésr?l álmodott.

 

Legutóbbi módosítás: 2007.09.23. @ 20:35 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.