dr Kocsi Katalin : Jelenlét

Barátomnak …

Nem tudtad és mégis jöttél, hogy

Testem kórját simítsd el kezeddel,

Szavaiddal varázsolva értetted meg

Velem a szeretet szent kötelékét,

Mely összeköt veled.

 

Veled, kinek kínjai épp oly mélyen,

Kötnek téged ég és föld közé, utad

Járva, keresni önmagad, mint a fiút,

Ki Atyját hívja igazolni léte értelmét:

Hogy tudja miért van.

 

Köszönöm, hogy letetted oltáromra

A könnyeid csendjét, elhaló szavad.

Ölembe tetted a barátságunk örök

Szentségét, az összetartozás örömét

Barátom, hála Neked. 

 

Ha tán nem lehetek ott majd Veled,

Kérem majd az Istenemet, hogy adja

Meg Neked a bejárt Utad értelmét.

S tudom jól, elmeséled majd ott fent

A Kagyló-keresés értékét.

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.