Szilágyi Hajni - Lumen : Csitt, csend, suttogja szemem

Csitt, csend… suttogom…

kiles a néma ezüsthold,

az éj fátyolcsillag résein át.

Sejtelmes fényével öleli körbe

ruhátlan álmunk buja vágyát.

 

Te rám nézel kócos pilláid mögül,

álmunk angyal szárnyakon repül,

a fény simulva megpihen arcodon,

és hangomon simogatja füledbe,

gyere ide, bújj karomba,

gyere… gyere.

 

Csitt, csend… suttogom…

hogy újra lássalak, lehunyom szemem,

szárnyakkal borítja testemet tested,

bőrünkre gyöngyöket rajzol a telihold,

a fáradt hajnal előttünk mezítláb oson,

arcodat érzem csendemben arcomon.

 

Csitt, csend, most ne szólj!

Ránk csukódik az éjtemplom ajtaja,

keresztem vagy,

s én rád feszülök

örvényeket suttogva…

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"