Mese

Én egy pillangó vagyok (megzenésített)

Én egy pillangó vagyok,Sehol sincs otthonom,Megbántanak a nagyok:Nevenincs rovarok.   Ha a földön lelek helyet,Kicsiny életteret,Haragos szél leteper,Felh?cske rám lehel. Bokrok közé röppenek,Tüskék felsértenek,Lombos fán elrejt?zöm,Kopognak fa?rök, Felh?k alatt szárnyalok,Es? kerget, viharos.Menedék: Csillag-sziget,Repdes pillangó szívem.  

Vers

Fekete delíriumok (VI.)

  Halált járt szavak visszatérése az életbe, fekete, absztrakt lovak vonta hintókon. Realitásból kiszakadt létszeletek körtánca egy sötétkék benzinláng körül, kelletlen körvonalak által kreált kósza fantomok, el?kering?zve a létezést létezésre hívó lángok gy?r?jéb?l… Halált járt szavak visszatérése az életbe, fekete, [… Tovább]

Vers

Fekete delíriumok (V.)

  Szarba fulladt álmok fekete vázlatai elefántcsont-fehér, fényt börtönbe záró papírlapokon. Elmázolt körvonalak, részeg építészek összed?lésre ítélt házainak absztrakt kivitelezése két dimenzióban. Pillanatokba zárt évek, ki tudja merre tartó szavak egymásnak intenek a keresztutat jelz?, részegen balra d?l? közlekedési táblánál. [… Tovább]

Mese

Napsugár kisasszony

Mese, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.            Hol volt, hol nem volt, volt egyszer nagyon-nagyon régen – olyan régen, hogy még napfény sem volt az égen, nem hogy holdfény vagy csillag-szikrázás lett volna – egy gyönyör?szép lány. Mindenki Napsugár kisasszonynak [… Tovább]

Vers

Fekete delíriumok (IV)

  Utak közt bóklászó, arcvesztett búskép? lovagok fekete légiója, sápadt, bedrogozott teliholdak alatt. Széttört üvegcserepekbe zárt tragikomikum, a groteszken méregzöld fénnyel csillanó holdsugár. Álrokkant lovak vágtája, át az éjszaka csak látszólag fekete báltermein. Pillantás, el?re és vissza. Nincs különbség, csak [… Tovább]

Vers

Játék a szavakkal-2.

                                                                      Érzések                                                                  Egyedül ébredek,                                                                  Élek-érzem.                                                                  Este eljössz,                                                                  Egekig emelsz fel.                                                                  Ereimben érzem                                                                  Dübörg? véredet.                                                                  Éjjel elringatsz,                                                                  Egyetlen édesem.                                                                  Ezüstes?ben elkápráztatsz.                                                                  Éjfélkor elmész,                                                                  Érzem,                                                                  Magamra hagysz.  

Vers

Hiányod

Lelekemben úgy fáj a hiány … Lelkemben úgy fáj a hiány.Nem ölelhetlek ma sem!Üvegen sikoltó gyémántKarcolata a szívem. Vágy b?völete igézSzenved? szívemhez utat.Lágyan simogató kézEmléke b?römön suhan. Szemhéjamon ég?n vibrálA tegnapi puha csók.Szívem kínnal égbe kiált:Nem tegnap akarom! Most! Imát [… Tovább]

Vers

Ne bánts

Ne bánts ne adj kezembe köveket a szíved helyett ne vedd el amit adtál s szavak helyére ne küldj némaságot. fázom. Létem üregeibe a szemed színét ültetem kezem ráncaiból hozzád fonok utat, amit még nem mutat bel?lem a szó.. az [… Tovább]

Vers

Néha elvakítasz

-tankák-   elsuhanó hegy mögül ki-kibukkanó fénygömbök dala a vonatablakon túl – így vakítasz el néha   éji rázkódás kitikkadt színű vagon részeg valóság ölelkező álmai – fényedre riadok fel   káprázik a szem véletlen esőcseppek matt fátyla mögött talán [… Tovább]

Vers

Hívlak

Illat száll a légben, várlak. Csoda a vágy-ittas szobában, Órák, melyek lassan járnak, már Nagyon várlak. Lázas lépés kopog A járdaszegély porában. Már látlak. Jössz, ölelsz, gondom ?zöd a vággyal Békére, odaadásra, összebújás varázsára.  Hívlak és nézem magam, mert ismét [… Tovább]

Vers

Fénypuha táncoló szellő

De eljön végre a homálytörő nappal sugarától fénypuha táncoló szellő kél. Földre borulva, imádja a kékség.     Holdezüst sarló hasítja démoni hévvel két félre az éjkárpitfelleget. Messzi-morajától elborzad az élet.   Vékony pókezüstszálán kéken lángoló seregek szállnak alá, pusztítani [… Tovább]

vegyes

Kényszer

Mint cip?r?l a sarat, úgy vakartad le Rólam a kényszert mi hozzám ragadt. Kényszer csók és álnok pirkadat ?zi A vadat, ki bennem maradt, s ragad Bennem, itt.   Konokságoddal készített feszületre Kínzod fel magad. S az alázatból már Semmi [… Tovább]

Mese

A békapoéta

Brekeke   Sóhajt a béka: brekeke!Verset írnom kellene,A szúnyogos csoda rétr?l,Vagy a sárga pipitérr?l.   Mire írjam? Nádszélére?Tündérrózsa levelére?Mivel írjam? Nincsen tollam.Breke-breke, én megmondtam!   Megkérdezte a gólyahírtVan-e nála toll és papír,De az csak a fejét ráztaVirágport szórva reája.   [… Tovább]

Vers

Heged?n sír

Mint heged?n síró bús zene …. Mint heged?n síró bús zeneSzívemben úgy jajong a hiány.Húrjain játszó szerelemSajdítja létem dallamát.   Fátyolzenéje zokogva sírFel-fellibbenve a húrokon. Hangja szárnyal, égbe repítMinden vágyódó dallamot.   Hallod kedvesem, lelkem mint hív,Mint száll hozzád karodba [… Tovább]

Hit

Ősszel a temetőkertben

Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide… Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide,mécsest gyújtasz, az éj összepakoljaés elnapolja a világot, hozzád tartozónak,mégis idegennek érzel itt mindent,a fejfákat, a koszorúkat, a hervadó virágokat,az öröklét titkait feszegetnéd, perceketkérsz, hogy az isteni t?zben megmerítkezzél,ám, [… Tovább]

vegyes

n és én

Önmagaddal ha találkozol Már nem színpadon állsz, Gerinc-tiszta tekintettel Már nem varázslóra vársz. A varázsló már elt?nt rég, Láss már, kiskomám! Nem véd meg az ön-csalás. Kristály-forrás mentén Még én-magad lehetsz. Ön és én? Meddig tart a határ? Nézz hát [… Tovább]

vegyes

Nyári szél

A meztelen nyári szél a szomjazó fák között bujkál Szereti egyenként mindet. Langy testével simogatja Kérges szívüket, léhán kitárva magát, s hallgatja Forró, izgatott susogásuk, holott ? messze túl jár Már a mez?n… Körbefon füvet, s virágokat buján… A finom [… Tovább]

Vers

Ámodtam

Csak a kezemet fogtad   jó volt, ahogy ujjaid az enyémet érintették. többet nem akartam, nekem ez is elég.   Bánatpalotámat talán elhagyom, már kinéztem kicsit az ablakon..   Magányom csendben izzó parázson lépeget kicsit lángol… néha még éget   [… Tovább]

Mese

A pók csapdája

Mászik egy  nagy  pók a falon,Arra gondol: úgy bekapomA kövér züm-züm  kis legyet,Szoros hálót szövögetek. Az lesz  majd a temet?je,Belerepül,  s egykett?reFoglyul ejtem a hasztalanFalpiszkítót, s tömöm  hasam.

Vers

Fekete delíriumok (III.)

  Vágta. Keresztül a fekete éjszaka groteszk álmokból öntött acélrácsain. Szavak és tettek körvonalai egy ?rült pergamen aranysárga síkján. Keresztüll?tt sólymok penészed?, zöld csontvázai akaratok acélos, sziluett nélküli m?t?asztalain. Kapuk. Tárulás, zárás, végvesztett cselekmények magába visszatér? spirálja. Vágta. Keresztül a [… Tovább]

Vers

Fekete delíriumok (II.)

  Mikor a fekete lovak lovasaik ledobva vágtattak át a lemen? napon, acélpatáikkal szilánkokra rúgva a csillag üvegszívét… Nem volt többé három fekete, vákuumos dimenzió, nem volt többé a vér és a szavak mulandósága, a képlékeny formák kék gyémántokba olvadtak [… Tovább]

Vers

Fekete delíriumok (I)

– egy esetleges látomásos versciklus els? darabja –   Fekete kupolákba csapó villámok, téglákon áthatoló elektromos ?rület, szívek burkát széthasító ostorok. Acélláncok összef?zte, soha ki nem mondott szavak egy rácsok felszabdalta bálterem közepén. Állnak. Nézik a semmit, bámulnak el?re és [… Tovább]

Esszé

Bella és a népirtás

Rádiómonológ (német eredetiből)   – Hozd ide a füzeted, mozogj már édes fiam! Na végre, lássuk csak! Ez meg mi? Ide csak a cím van leírva! „Lehet e valaki egyedül népirtó? ” – hol itt a dolgozat te anyagyász?  Ne [… Tovább]