Kastély Máté : Mozzanatok

Mint málló kenyér a szétfolyó szájban,

Mit nem rágnak durva fogak.

Mint maradékos morzsás magányban

Padlóra söpört mozdulat.

 

Mint állott bögrényi tükre-vesztett tej,

Mi alatt galád gomba munkál serényen.

Mint fületlen csésze, kinek rezzenés se kell,

Halhatatlan neszére összerogy habfehéren.

 

Mint konok kévékbe fonott rácsos ablakok,

Kik büszkén féltik az alvó álmát.

Mint magány dúlta duzzadt dunyha-paplanok;

S gy?rt leped?k fejtik az álmatlanság fonákját.

 

Mint ráncba rezzent, néma f?zfa ága,

Kit raccsoló szelek rágnak.

Mint rongyos halk futára

Az ?szi elmúlásnak.

 

Részeg reggelre riad az ébred?.

S belé szalad minden: a morzsák, a csészék, az ablakok

Hiába volt a józan kávéskanál-szédülés. Mind ?.

És mind én vagyok.

2007. szeptember 10.

Legutóbb szerkesztette - Kastély Máté
Szerző Kastély Máté 51 Írás
Kicsit elévült már ez a bemutatkozás. Bár talán már mind1 is újat írni. Aki akarta úgyis elolvasta már. Hát így visszagondolva hülyeség volt azt írni, hogy 16 éves vagyok, mert ezt mindig meg kell változtatni. Szóval arra jutottam, hogy a legjobb, ha a születési dátumommal kezdek: 1990. 06. 05. A többi maradt. Továbra is sok művészetet kedvelek, és művelek is, több kevesebb sikerrel. (Fotózás, színjátszás).