M. Laurens : A BÁRSONY SZALAG

 

A környékbeli apró játszótéren,
Egy jótét lélek, minden télen,
Magokat szór a frissen esett hóra,
S csendben eltűnik virradóra.

A sok kis apró madárka úgy örül,
Csipogva szálnak le a fákról, lelkesül.
És kapkodják a sok-sok magot,
Csip-csiripp, csip-csiripp: elfogyott.

A minap, ahogyan ott néztem őket,
A tolongó, ugráló, apró dőzsölőket,
Egy hölgy apró csivavát sétáltatott,
S az, minden verebet, felzargatott.

Vau, vau! Ugatott a kis pimasz,
De veréb szemmel, mily óriási az.
Kétmaroknyi ugató, pattogó alak,
Nyakában egy színes bársony szalag.

S a verébcsapat nagy ijedtséggel,
Riadtan röppen szanaszéjjel.
A fákról rémülten csipogva lesnek míg,
Csivava Nagyúr peckesen, nem távozik.

Mint tudjuk, az állatvilágban,
S emberek közt sok hasonlóság van:
– Mily naggyá válik közöttünk sok semmi alak,
Ha a nyakában ott egy bársony szalag!

Legutóbbi módosítás: 2024.10.17. @ 18:15 :: Serfőző Attila

Szerző M. Laurens 228 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )