Ruder Jana : Napraforgó lettem…

 

 

Abroncsba szorított könnyeim

utat nem találtak,

megfojtott örömeim

némán kiabáltak.

Az elszigetelt vágyak

már senkitől sem féltek,

alagútnak mélyén

szinte nem is éltek.

 

 

Végtelen sivatagnak

porfelhőjét láttam.

Vasbeton szalaggal

mosolytól elzártan

semmim sem volt már,

de még vegetáltam.

 

 

Ám léptedet éreztem,

mint gyönyörű harangot,

ahogy ébredő szívem

felé tartott.

Hangod ölelését

elfogadta lelkem,

s kispipitérből – reggelre –

napraforgó lettem…

 

 

 

 

2007. 09. 04

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...