Hétf?nként az üvegeket
szatyorba dugdosom,
közben azon gondolkodom,
miért hiszi anya,
hogy üresek, pedig
csak dugót kéne
tömni a szájukba,
és tele lennének,
akkor pedig
megtarthatnánk ?ket,
és nagyi sem mordulhatna
szombaton apára,
mikor kosarából
pakol be a spájzba;
fiam, nem csodálom,
hogy nálatok
sosem futja
színházra.
fehér vásznamról
álmomban
mindenki alszik
eszmélek
lassított lépteim
tompítják
a hajnal neszeit
nem szeretnék
felzavarni senkit
kulcs harap a zárba
kilépek egy más világba
partjáról csodálom
ahogy kiflivé görbül
és szunnyad a tenger
védtelen mint én
most kileshetem
egy-egy mélyedésben
gondolatok cikáznak
azt képzelik magukról
aprócska halak
színesek
de rák-olló villan
elvágja a csendet
morranva ébredünk
nyújtózik a tenger
visszaköveteli övéit
negatívon
a pillanatvarázs
halott
míg én
fehér vásznamról
verem vissza
vetített képeit
Homonna György Kereszt
Kereszt
"Kelj föl, egyél, mert er?d felett való út áll el?tted!"
– A királyok könyve 19. –
Ma nyeljed el a hangot, add a két kezed
Ma hívd párbajra sorsod, köpd a könnyeket
Ma dacolj a jöv?ddel, csapd be a kaput
Ma pörgesd a kereket, és id?d visszafut
Ma legyél gyerek újra, rettegd a halált
Ma fogd a szoknya szélét, öleld a babát
Ma hidd, hogy biztonsággal emel fel a kar
Ma tudd, hogy nem kell félned, rosszat nem akar
Ma hagyd, hogy elringasson az elsuttogott szó
Ma vigasztaljon a fény, ki elment, annak jó
Ma fogadd be a mesét, van egy más világ
Ma ne tagadd meg hited, Isten figyel rád
Ma ne gondolj másra, csak arra, hogy szeretsz
Ma bízz meg a fiúban, beléd fájdult a kereszt
Kiss Kornél: Ébredés
koktél reggelire
gyere baba vontál
combodra lágyan
én álmodtam még
mellkasod erdejébe
bújtatva mosolyom
közben a reggeli kávé
és az első cigaretta illata
koktéllá mixelődött
az éjszaka emlékeivel
minden kortynál éreztem
hogy oldódik a magány
Amikor virágot vittünk
Amikor virágot vittünk
a temet?be, sütött a nap
és mégis sírt az ég.
Veri az ördög a feleségét,
dünnyögte mami,
de én kuncogtam,
mert tudtam,
hogy csak a fák,
mint papi engem régen,
csiklandozzák a felh?ket.
Bucsányi Endre
Nélküled (30×25 cm, tus, 2000)
szóröpte
mikor egymáshoz szólunk
asztalitenisz
rutinkezdés
ha a szerva nálam
feljebb kapcsol agyam
n? az adrenalin-szint
mert nem tudhatom
tenyeressel
esetleg fonákkal
érkeznek vissza
a megpörgetett szavak
a meccs alatt
már az is érdektelen
hátam mögött vagy
szemembe süt a nap
Van Gogh
a napraforgó halála
hajnali harmat mosdat
felkel? Nap ragyog rám
boldogan emelem szemem
áhítat-fényárban jár
úgy éreztem csak nekem
keleten Kedvesem
bármerre viszi is útja
követtem újra meg újra
és most itt állok
köröttem köddé
foszlott álmok
az imént még sárguló szirmaim
váratlanul járja át égi-kín
csüggedten föld felé lóg fejem
mit vétettem áruld el Istenem
2006. augusztus
Ma szabadságon vagyunk,
mert reggelre valaki ellopta
papi köpenyét, poharából
a kék fogkefét. – Az a ribanc! –
hajtogatja mami – Megölöm!
Én meg csak mondom, hogy
inkább menjünk le a boltba,
vegyünk másikat, akkor papi
észre sem veszi, ha hazajön
majd, nem kiabálja újra, hogy
Jutka, te sosem fogsz tudni
senkit és semmit megtartani!
lepecsételve
mint elhagyott ház
a piszkos ablakon
lesnék át én is
de megállítom
a rebben? kezet
törölni nem hagyom
hiányzik a csend
hiányzik a szó
hiányzik hogy fáj
hiányzik hogy jó
hiányzik a víz
hiányzik a t?z
hiányzik hogy hívj
hiányzik hogy ?zz
hiányzik a béke
hiányzik a harag
hiányzik hogy elmenj
hiányzik hogy maradj
hiányzik a nappal
hiányzik az éj
hiányzik hogy meghalj
hiányzik hogy élj
