Standovár Ágota : Üvegek

Hétf?nként az üvegeket

szatyorba dugdosom,

közben azon gondolkodom,

miért hiszi anya,

hogy üresek, pedig

csak dugót kéne

tömni a szájukba,

és tele lennének,

akkor pedig

megtarthatnánk ?ket,

és nagyi sem mordulhatna

szombaton apára,

mikor kosarából

pakol be a spájzba;

fiam, nem csodálom,

hogy nálatok

sosem futja

színházra.

Legutóbb szerkesztette - Standovár Ágota
Szerző Standovár Ágota 24 Írás
Pécsett születtem, egy ősi hagyományt felrúgó házaspár egyetlen gyermekeként. Szüleim anyai nagyanyám homlokráncolgatását figyelmen kívül hagyva házasodtak össze. Apai ágon délszláv vér csörgedezik ereimben, édesanyám felvidéki kisnemesi család sarja. Amikor etnikai hovatartozásomat firtató kérdéseket tesznek fel, büszkén vállalom rackaságom. Vallom, arról szól az életünk, hogy ledöntögessük azokat a korlátokat, amiket magunk köré építettünk, építettek, természetesen mindezt okosan, hogy elkerülhessük az anarchiát. 2006-ban, autóbalesetem után kezdtem el írogatni. Eleinte a haiku kötött formáját használtam fel pillanatfelvételeimhez. Elsőszülötteimmel megnyertem a Japánkert pályázatot. Néhány korai munkámat beválogatták a Szintézisben 2006. Antológiába. Irodalmi lapban még nem publikáltam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy szülővárosomban Kavicsok című versem júniusban plakátra kerülhet, egyike lett a 100 kiválasztottnak a VersMegálló Pályázaton. Céljaim pimaszak. Bár több helyütt Àžfiatal költőÀ?-ként aposztrofálnak, ami egyrészt nagyon hízelgő több mint negyven évemnek, rövid idő alatt szeretném levetkőzni ezt a koromhoz kissé pejoratív jelzőt.