Nap: 2007.10.22.

  Közel vagyunk már, akár Tetszik, akár nem… A csontok kettétörtek, Lehet készülni, lehet Sejtelem-teremteni. Közel vagyunk. Közel mindkét határhoz, Mind a tizenöt sötétkék peremhez. Közel vagyunk, Közeledtünket jelzi Már a vörös massza megolvadása… Megalvadt gondolatok. Közel vagyunk, Akár tetszik, [… Tovább]

  Az utolsó csók Ott csattant, Hol még az éjszaka sem látta. Vakrímek burkolóztak Egymás köpenyébe A sápadt hold töredezett Fénysugarai alatt.   (…)   Vágta, keresztül A gondolatok oszlopcsarnokain, Ahol a vér már mindent Elmosott…   (…)   Még [… Tovább]

  És mentek, El?re, tudták, már közel Van, az út mentén Lila fények jelezték, Hogy valahol a közelben ólálkodik. Nevük, identitásuk rég lefoszlott Róluk, De lábuk tovább tiporta a fekete földet. Személyiségüket Zöld víz nyelte el, De lépéseik még mindig [… Tovább]

  Gyilkos ösztön mozgatta Raptor, – fényre érve szűkülsz.  Félsz a Naptól. Ám vágyad vérszagra űz.  Éjjel ölsz. Bűzös nyáladtól öklendez az utca. Remeg a szűz.

fehér vásznamról álmomban  mindenki alszik  eszmélek  lassított lépteim  tompítják  a hajnal neszeit  nem szeretnék  felzavarni senkit  kulcs harap a zárba  kilépek egy más világba partjáról csodálom  ahogy kiflivé görbül  és szunnyad a tenger  védtelen mint én  most kileshetem  egy-egy mélyedésben  gondolatok cikáznak  azt képzelik magukról  aprócska halak  színesek  de rák-olló villan  elvágja a csendet morranva ébredünk nyújtózik a tenger  visszaköveteli övéit  negatívon  a pillanatvarázs  halott  míg én  fehér vásznamról  verem vissza vetített képeit

    a cápa-jéghegy harapásától léket kapott reménypajzsom s most elnyelni készül a sötét óceán       kétségtelen már süllyedek lassan méltóságteljesen de visszafordíthatatlanul mint a titanic a camerun-filmben     egyre halványodó fényeimmel egy darabon még elkísérem a [… Tovább]

Es?re áll ma, szürke, vágtató lovak patája hangosan dobog.   Es?re áll ma, szürke, vágtatólovak patája hangosan dobog.Vihar-kabátba bújt az óceán:vadul sikítva ránk szakadt az ég. Sötét mez?kre árny borul, ma fél velünk együtt a reszket? világ:a szikra fénye hull [… Tovább]

A cím Balázs Bélától kölcsönözve       BIRODALOM           Birodalmam a fák és Isten.   Én magam: pont és hatalom.   Bírok: mit senki, semmi.   Tudnom, mit Isten: nem adatott.   1988. I. 28. [… Tovább]