Fitó Ica : Rózsaolajos szelence

*

    

A sokadik nyári szünet.

       Ilyenkor jut idő és alkalom arra, hogy rendezgessem az elmaradt dolgaimat. Így az egész évben fiókok mélyén lapuló emlékek is előkerülnek. Az egyik polcról régen eltett, a feledés jótékony homályába merült tárgy akadt a kezem ügyébe.

       Kicsi tárgyacska ez, de szívem összefacsarodik látványától!

       Egy díszesen kifaragott, színes kis minaret formájú, fából készült szelence. Tudod, olyan lecsavarható kupolával. Belül picike üvegben rózsaolaj.

       Huszonhat éve kaptam ajándékba egyik tanítványomtól. Törökországban járt szüleivel, onnan hozta. Előttem van örömtől ragyogó pofikája, ahogy átnyújtotta nekem kis maszatos kezével. Ritkaság számba ment ez akkortájt, meg is szagolta az osztály minden tanulója!

       S bár Jancsi elég eleven fiú volt, aznap a boldogságtól, hogy adhatott, madarat lehetett fogatni vele.

       Őrzöm ezt a becses ajándékot… Ritkán nyitom ki, hogy a tartalma, mely oly könnyen elillanó, sokáig tartson… Csak beleszagolok, és gyorsan visszazárom. Szomorúan látom, hogy már csak az üvegcse alján van egy kis rózsaolaj. 

        Szeretném hinni, hogy a megszökött illatok felszállnak az égig! Hogy eljutnak Jancsihoz, aki már tíz éve az égi utakat járja azzal a motorral, amelyet úgy szeretett, s amely a halálát okozta egy kanyarban az országúton.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.22. @ 06:32 :: Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom