Vers

Kihantolt vacok

Aki megengedheti, hogya Hármashatár-hegyenvasárnap délutántágas batárt tegyenporonty-ülepek alá,most nem kémlelhet kett?nket– én búkapucniban,te szófösvényen –az ?szbalzsamos ösvényenbandukolni,ahol acsargócsendjeink portyáznakfarkashordában.Hogy ne tarthass kordábanaz ácsingózó borzalommal,tényforgácsos torz alommalbéleltem ki a szerüreget,még új szemüveget iscsináltattamrusnya látómez?vel,de a dilettáns csavargószépséged lapályángrasszál.Szerencsédreegy girhes ágra szállaz [… Tovább]

Vers

Utadon

    Tegnapból mába hajlott át az idő, s egyre nehezebben veszem a levegőt, mintha szorongatná mellkasomat a sok kéretlen gondolat.   Hivalkodón agyamba marnak, s míg Te szaggatod a kilométereket, fülembe hegedüli az őszi éj a félelem parazitáinak jajgató [… Tovább]

Egyéb

Költ?i levél

Vissza a feladóhoz Az utolsó esti cigi után írom ezeket a sorokat. Átmentve egy pár gondolatot reggelre, mit ilyenkor a test tespedése medd? tervé se tesz. Régi szokás már: Alvás el?tt még a józan álommal szédülni egy kicsit. Mit már, [… Tovább]

Vers

Játék a szavakkal-6.

Csók   Csókod csábitott, csendben  csalfán. Csodákról csacsogtál, csábossan csókoltál. Csillagok csokrában csobbantunk csupaszon. Cserben hagytál… Csúnyán becsaptál, csillagporos úton   magamra hagytál…

Vers

Vihar

  Vakítva szánt, majd dörren. Fenyegetőn förmed rám. Gyászleplet öltött a környék, – közelbe lecsap egy villám. E nyitányra bősz vihar támad, tépi a rémült fákat… — lazult cserepek alá néz Ő, a kíméletlen égi kéz– Pattogva velőmig lüktet,  (orkánló [… Tovább]

vegyes

Amíg

fények támaszkodnakaz ablakraélesedik a világ keretereggel reggel reggela fehérnem? az ágy sarkánmint alvó vitorlaI do bad things hirdetipedig milyen jó isönkívületbe es? sámánkéntfelfedezni a végtelen energiátúszni áramlataintisztelettel kortyolni szentségétnem kelek fel míg… árnyak pihennek a küszöbönhomályosul a közeltompa színek nehezedneka [… Tovább]

Egyéb

repedés

toronymagasra n?ttköztünk a távolsága szád is süketnapok óta csak a repedések súgjákjó veled   olyan ?rjít? ez a csenda szemedben.

vegyes

De profundis?

Illusztráció: Gudrun Steen-Andersen   De megtagadtál. Engem. Pedig kapaszkodtam. Rád köptem. Orvul. Figyeltem. Undokul. Nem. De. Innen hová? Semmi sem gátol?

vegyes

naplemente

  a lenyugvó est ég horizontjára bíbort fest tó vizén a fodor giccses aranyhíd lábához simul míg a hegy magába nem zárja ott libeg sejtelmes pirossága fekete sötétjén csak akkor szenderül mikor végképp belehal a nappal az alkonyatba

Vers

Lány az este

Lány az este, s ahogy kontya csobban arcon, Ã??tente – tenteÃ?? csitítja gyermekét az asszony. N? a mélye, ölben apró test lobog, dohog, Ã??tente – tenteÃ?? elvásott szemébe kér?n szót zokog. Csillan az ég, távol az élet, honnan adott, Ã??tente [… Tovább]