Aki megengedheti, hogy
a Hármashatár-hegyen
vasárnap délután
tágas batárt tegyen
poronty-ülepek alá,
most nem kémlelhet kett?nket
– én búkapucniban,
te szófösvényen –
az ?szbalzsamos ösvényen
bandukolni,
ahol acsargó
csendjeink portyáznak
farkashordában.
Hogy ne tarthass kordában
az ácsingózó borzalommal,
tényforgácsos torz alommal
béleltem ki a szerüreget,
még új szemüveget is
csináltattam
rusnya látómez?vel,
de a dilettáns csavargó
szépséged lapályán
grasszál.
Szerencsédre
egy girhes ágra száll
az intelem,
hogy ne legyek már
szentimentális agyalágyult.
Dérérces fagy alá gyújt
r?t sziluettet
az égi kohász.
Hepehupákon régi fohász
sistereg,
szinte magamra sem ismerek,
aztán mutatod,
hogy a ködfogak között
mementó vacog:
nyárlidércekkel vájt,
kihantolt vacok.
