Az utolsó esti cigi után írom ezeket a sorokat. Átmentve egy pár gondolatot reggelre, mit ilyenkor a test tespedése medd? tervé se tesz. Régi szokás már: Alvás el?tt még a józan álommal szédülni egy kicsit. Mit már, csak azaz álom követhet, mit az álom álmod, nem az álmodó.
Még ezt is reggel kell hogy írjam, mint esti-költ?-szerepjátékot.
Csinált gerinc. Ügyesen faragott, mint valami rossz fogas; nyög? terhei alatt álruhás senki. S tudva mennyi titkot, kínt, bajt, panaszt halmoztam már így össze, még kalapot is emelnék el?tte ha tudnám hova tenni.
De te tudod jól: ilyenkor már nehéz, a tegnap delében rám izzadt verseket újra felpróbálni.
Mint kiny?tt göncöket, mit esténként csak úgy a szennyes mellé dobok.
Összepárosítani inget, nadrágot, összekapcsolni a gombrímeket, szögegyenesre hajtogatni az ingnyakat, kivasalni a ráncokat, s egy ócska gombolyagból toldozgatni a feslett gondolatot. S ezt mind egy pillanat alatt.
Aztán tükör elé rohanni, kívülr?l nézni egy kicsit mit belülr?l látok.
Bemutatkozni újra anyámnak, apámnak, társnak (ha volna), barátnak, s vad idegennek ha kell. S így a végére hagyva még magamnak is; órák, napok, hetek múlva, mit messzir?l jött ismeretlen ismer?s.
S ha még mindezen végig is tudok rohanni, akkor vagy a rohanás alatt izzadom át a patyolatba vert ruhák illatát, vagy a tükör el?tt állva; mi csalfa, görbe, törött már: Én vagyok a hiba.
Mint messzir?l jött álomvándor, fáradt fejemnek nem adott szobát egy kávéskanál-csiling-porta. S szemtáskáim, csüggedten vonszolva még az álomból, nem hordja a gondolt emeletre egy fehérbe öltözött fekete. Egy ilyen reggeli import szolga.
Látod ez is. Mit esti tervnek szántam reggelre, hogy ne vesszen ez is úgy, mint a többi; lett reggeli panasz, min aztán majd lehet az esti cigi mellett könyökölni.
Hát így megy ez: Késik a posta.
Talán meg se kapod. S lesz ez is, egy feledett csomag valami koszos sarokba. Mire tévedt bélyeget üt majd az élet. S csak ennyit kapsz válaszul:
Vissza a feladóhoz.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Kastély Máté