Házasodik már a fém,tisztes nevén: a vas;névelõt vesz feleségül,frigyük így lesz avas.Nászútra vajh’ hová mennek? –nem kérdés már többé,mert hogy ilyen sors-háttérrelvár rájuk az Avas. ————————— Azon túl, hogy épp a gyerekek nem értenék ezt a szójátékot, nem is több [… Tovább]
Az öreg székelyt bíróság elé idézték, mert állítólag magyarul szidta az egyik közalkalmazottat, amiért az akadékoskodott egy irat kibocsátásakor. Nem volt mit tennie az atyafinak, meg kellett jelennie a jelzett napon és órában a bíróságon, ahol a nem éppen [… Tovább]
Rég elfelejtettük, hogy nagybetűs, igazEMBER-nek lenni nem bánat, hanem vigasz,nem kilátástalanság, hanem szűz remény,nem eszköz, hanem cél, nem szégyen, sőt, erény. Nagybetűs, igaz EMBER-nek lenni nem bűn,hanem vezeklés, nem tar húr a hegedűn,hanem égi zene, nem percnyi jó [… Tovább]
Rita katicabogárnak Katicabogár a becsületes nevem, Bödének is szólíthatsz, zokon nem veszem. Pöttöm a testem, piros gyöngy az alakom, s boldog vagyok, ha szelek szárnyán utazom. Mikor Isten eget és földet teremtett, szárnyamra naponta egy pöttyöt fröccsentett. [… Tovább]
Ritának Aludj, lányom, álmodj szépet, magad köré üde rétet, álmodj hegyet, erdőt, dombot, ezüst vizű hűs patakot. Álmodj madárdalt a fákra, hintsél reményt a világra; álmodj esőt, kósza szelet, ahogy szivárványt ereget. Álmodj tavaszt, [… Tovább]
A völgy felett, a vár alatt régmúltba fúl a pillanat, a tél tavaszba olvadva rácsordul a domboldalra, s nyomában a friss fuvallat kökörcsin-tengert nyitogat. E kis virág, mint jómagam õsföldhöz ragadt hontalan, gyökerek nélkül mit sem ér, [… Tovább]
Hamis értékrendekt?l hál` Istennek egyáltalán nem mentes világunkban szerencsére nagyon lecsökkent a fiatalok szakmák iránti érdekl?dése. Egyre több fiatal látja úgy (ami egyébként nagyon helyes), hogy a munka nagy szégyen, kozmikus ívben kerülend? rossz. Oda kell hatnunk, hogy minden fiatalnak [… Tovább]
id?nként eljön a békeid? amikor az ember vágya kin? a közhelyes hétköznapokból s megidézi a messzi távolból hantolt áporodott emlékeit – komisz és hálátlan gyermekeit – s akár a lebeg? halott rokon árnyas borzongató szeánszokon megjelennek sorra a múlt-képek [… Tovább]
elárultattam júdáscsókkal ajkamon fekszem védtelenül lassan a nap az izzó földburokba pihenni alámerül még fröcsköli vérét az ég feszes vásznára még sajog a horizont hangtalan visít az elemek színorgiája de elvérzik ez a nap is akárcsak a többi már [… Tovább]
