Standovár Ágota : fehér vásznamról

fehér vásznamról

álmomban 
mindenki alszik 
eszmélek 
lassított lépteim 
tompítják 
a hajnal neszeit 
nem szeretnék 
felzavarni senkit 
kulcs harap a zárba 
kilépek egy más világba
partjáról csodálom 
ahogy kiflivé görbül 
és szunnyad a tenger 
védtelen mint én 
most kileshetem 
egy-egy mélyedésben 
gondolatok cikáznak 
azt képzelik magukról 
aprócska halak 
színesek 
de rák-olló villan 
elvágja a csendet
morranva ébredünk
nyújtózik a tenger 
visszaköveteli övéit 
negatívon 
a pillanatvarázs 
halott 
míg én 
fehér vásznamról 
verem vissza
vetített képeit

Legutóbbi módosítás: 2007.10.22. @ 17:22 :: Standovár Ágota
Szerző Standovár Ágota 24 Írás
Pécsett születtem, egy ősi hagyományt felrúgó házaspár egyetlen gyermekeként. Szüleim anyai nagyanyám homlokráncolgatását figyelmen kívül hagyva házasodtak össze. Apai ágon délszláv vér csörgedezik ereimben, édesanyám felvidéki kisnemesi család sarja. Amikor etnikai hovatartozásomat firtató kérdéseket tesznek fel, büszkén vállalom rackaságom. Vallom, arról szól az életünk, hogy ledöntögessük azokat a korlátokat, amiket magunk köré építettünk, építettek, természetesen mindezt okosan, hogy elkerülhessük az anarchiát. 2006-ban, autóbalesetem után kezdtem el írogatni. Eleinte a haiku kötött formáját használtam fel pillanatfelvételeimhez. Elsőszülötteimmel megnyertem a Japánkert pályázatot. Néhány korai munkámat beválogatták a Szintézisben 2006. Antológiába. Irodalmi lapban még nem publikáltam. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy szülővárosomban Kavicsok című versem júniusban plakátra kerülhet, egyike lett a 100 kiválasztottnak a VersMegálló Pályázaton. Céljaim pimaszak. Bár több helyütt Àžfiatal költőÀ?-ként aposztrofálnak, ami egyrészt nagyon hízelgő több mint negyven évemnek, rövid idő alatt szeretném levetkőzni ezt a koromhoz kissé pejoratív jelzőt.