Szarka Emese Szerző
Vezetéknév
Szarka
Keresztnév
Emese
13 év Nincs Komment

Megfogadtam 6 évvel ezel?tt, els? – és akkor még remélve, hogy utolsó – versem leütésekor, hogy nem állok be a sorba és nem írok verseket. Nem fekszik nekem amúgy sem.
Most ezt megszegtem. Az eredmény nem lett fényes. Bocsánat érte, ha felesleges szavaimra pillantást vettek.

Hiányod marja bels?met –

Akkor érezlek legjobban, amikor nem vagy bennem.

Test a testemnek, test a testemhez,

sajog(sz) és kér(sz) minden ritmusoddal,

felcsigázol a kéj sikamlós áramával.

 

Szemembe gy?jtöm össze fényed távoli s

remeg? sugarát az ?rsétány messzeségén át.

Kúszol, egyre feljebb, egyre bennem,

szelíd csókod értem perzsel

–        életre a kígyót szemérmetlenül te keltetted.

 

Vágyom, hogy karod keresztet vetve befonjon,

eltöröld az énem a jelen küszöbér?l,

hogy megsemmisüljek veled az éjben.

Szembogarad tükrében égi másom látom viszont,

–          gyengéd ragyogásod elbódítja egész lelkem.

 

Figyel? tekintet minden porcikád,

amely veszi önkéntelen jeladományaimat.

Úgy érzem, mindenkinél jobban ismersz,

amikor beszédbe elegyedsz tudattalan rezdüléseimmel

–          olvasztótégely a lényed.

 

Nem adnám oda semmiért az érzést, amikor

magamba zárlak, véremmé iszlak,

és csendben és t?n?dve figyellek:

mily ?s dalt zokog a vérnek a fény,

földnek az ég, elemnek az elem?

 

Mit suttog igéd, nem hallhatom,

mert egyenletes lélekszavad elrejti el?lem.

Mit suttog karod, nem érezhetem,

mert magadba olvasztod saját fényem.

–          Velem világítasz a holdtalan vasárnap éjjel.

 

Áhítatos szent perceket nem leltem

szakralitás mentes övezetedben,

De találtam elnyújtott, vibráló, éget?,

ismer?s-ismeretlen biztonságot a szívedben

–          Te vagy a keresztem; megszentelt Veled a létezésem.

 

Nem imádságokba foglalt, aszkéta-plátói

érzelmek kolostora vagy nekem,

hanem az ideák világának földi mása,

mely Istenhez mérten ugyan tökéletlen, mégis hozzám méltó,

–          a suttogó imákat valóra váltó tettek temploma.

13 év Nincs Komment

Illusztráció: Vlieger, Simon (Jacobs) – Vihar

Hártyavékonnyá vált akaratod,
engedtél, feszítve-fájva visszatartva – érezve, vágyva, égve pillanatról pillanatra
– túl korán, s mégis a Jelenben.
Áthasít a reszketés, hogy valaha SzellemLélek voltál – repülsz a máglyán, nincsen megvetés.
A bajt kerested, megszeretted, adtál magadból s elvetetted
– valaki mélyebbre jutottál, amit mindig figyelve rejtettél és bántottál,

s bezártál, mint b?nös részecskét, mely akadályozza a felemelkedést.

Úgy adtál, hogy közben bíztál, s egyszerre tartottál,

kétségek közt hullámozva, végre nem akarva megfelelni – csak magadnak.

Még közelebb – menekülve folyton el.

Nem szégyellsz egyetlen elveszített cseppet sem, s ez a nincstelen kincs az, ami félelmetes.

Odaadtad magad egy ördögi Mosolynak, egy Hangnak, hosszú Ujjaknak és elhitetted,

hogy talán képes vagy szeretni.

Megbuktál, mert a játékból két gy?ztes került ki.

Vonz a fénye, s önnön fényed, vonzódsz a csillámporos lánghoz, a csillagfényévek közelsége riasztó látomásához.

Másik bolygón jársz Te meg Ã??, nincs jöv?, nincs közös mez?.

És mégis minden m?ködik, és mégis minden megadatik, és mégis mindenb?l lesz Semmi, s minden Semmib?l az az Egy… Valaki.

Rokon Lelket, Másik Felet akartál idelenn – jutalmad lett egy Vad Idegen.

Szakralitást, szent egyesülést óhajtottál – veszted lett egy Fényl? Cserebogár.

Biztonságra, azonos hullámhosszra vágytál – kísér?d lett az Érzéki Összeolvadás.

Mestert, Vezet?t választottál – a Test illúziója várt rád.

A szíved meghasad, hogy tudod, egyszer elmész, miközben nem akarsz.

Karokba zártan ölel – virradj, egy jel kell, egy sóhaj – minden perc elmenekít: vissza-visszatérít.

Amikor nem számítasz, amikor nem szégyellsz, amikor Minden oly természetes,

amikor nem kérsz és kapsz, amikor nem adsz és kapsz, amikor nem büntetnek, nem bántanak azért, AKI vagy.

Amikor egy földi, egyszer?bb világ kapuját nyitod meg, amikor lemerülsz egy földi, egyszer?bb terepre, akkor ismered csak fel, mekkora verembe zuhant a szíved.

Áldozat vagy Lelked végtelenjén, a Világ végén, az Óceán partján tetten ér és megkísért.

Kérdések özöne lohad le lassan benned; azt hiszed, Lelked szárnyaira nézve lépésed sokkal veszélyesebb?

Vajon fel tudsz-e épségben röppenni ismét?

Vajon érzed-e még a leveg? áramló szelét?

Vajon veled tarthat-e a repülésben egy Ember? Ki kit visz fel az égbe, ki(t) emel fel?

Képzelj el egy kicsiny galambot hatalmas szárnyakkal, aki bezárt kapillárisok mögül figyel Téged

nyílt, nevet?, vidám szemeivel,

s olykor kemény szavakra nyitja a száját, ereje tombol és elsöpör lendületével.

Feldobott Neked egy gondolatlabdát – megízlelted, s a gondolatból tettet fakasztottál, nem sokat haboztál.

Kétségek, kétségek, tékozló sugarak – egy világ omlott össze benned, egy új fény vetült rád az alagút alatt.

Új világ született, új Életre kelt a fizikai törvényed, új szárnyak n?ttek.

Kérdés: akarod-e? Mersz-e?

Már vége…

Tisztaságod, álmaid, kincsed mind oda lett. Te döntöttél, talán egyik legnagyobb hibádat most követted el – szólt a Marcangoló Kétség.

Te döntöttél – szólt az Angyal -, és az egyik legnagyobb erénynek csak most engedtél: Emberré lettél.

Emberré tétettél: Senkisem vérében immár az egyszer?, bölcsesség nélküli Akárki is megfér a Mindenség mellett: kiteljesedtél.

Senkisem csillagzata felrobbant, apró darabjai elfeketedtek az ?rben, egy valaki szippantotta be maradék fényed.

?azt hiszi, szeret – mert még nem lát túl a semmin,

de te látod léted bizonytalanságát, a mellékösvényeket, s azt, ha ezen az úton maradsz, átlagos leszel,

ki várja, hogy naponta megcsörrenjen a mobil, hogy semmir?l essen szó percekig, hogy olyan érzéseknek engedj, amelyek múlók és üresek…

Amelyek hétköznapi varázsa csókjaival elfed, s te már másra sem vagy képes, csak egy állapotot ÉLni:

boldognak lenni.

Meghalsz és felrepülsz, vagy meghaladod magad és feloldódsz a sorban? Mindkett? egy madár valójában: F?nix.

Mutass más utat! Menj el végre, hagyd itt röghöz kötöttséged, ne fonódj bele a Vágy és Szerelem szövedékébe.. gondolataid visszfényét visszatükrözöd…

 

Csak ne ismernéd úgy a testem, csak ne látnál bele a fejembe, csak ne lennél telhetetlen, csak ne lennél annyira Más.

Szeret?d lettem, titokban, a világgal kell megküzdenem, ha vállalak.

Ki?zetek a Családomból, a Barátaimból, senkim nem lesz, mert egy pillanatra megmutattad a Mindenséget.

Szabad ember laza lánca rabul ejti keblem titkát, kitárja és hagy repülni, s közben némán

mindig vissza-visszavár.

Riasztó vagy, el fognak ítélni, meg fognak kövezni, el fognak vetni.

S majd választanom kell: te vagy a többség? Egyetlen új kincs, vagy évtizedek gyémántjai?

Kicsomagolod, kinyitod a dobozt és elszabadítod a Pokolt, amely a Mennybe sodor.

Engedsz maradnom, általad a Mindenségé vagyok.

 

Odaadtam, elvetted

Fájdalommal itattad testemet.

Befogadtalak, mert te vagy az egyetlen…,

ki kulcsra lelt.

Mégsem ünneplem a tettem,

mert mit elvesztettem,

gondolatban s álmokban már rég nem volt meg.

Egy napja egy (új) N? ébredt fel melletted.

Rímelne ide a "szeretlek"…

14 év 3 komment

III/3

  HARMADIK JELENET

Nagyon halvány fehér fény hátul. A lány fehér hálóingben a lépcs? tetején áll, kezében könyv, abból olvas. Lefelé indul. Minden egyes foknál elmond egy-egy sort Weöres Sándor Tíz lépcs? cím? költeményéb?l. Így t?nik el a néz?k szeme el?l.

GYEREK Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad. (ledobja papucsát) Ny?dd szét díszeid – a szépség legyél te magad. (Hajából kiveszi a csatot) Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad. (Elmosolyodik) Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad. (Rálehel, majd könnyed mozdulattal elhajítja a könyvet) Pazarold el izmaid – az er? legyél te magad. (Elengedi a korlátot) Oltsd ki a lángjaid – a szerelem legyél te magad. (A fény lassan halványodni kezd) Ã?°zd el szánalmaid – a jóság legyél te magad. (Szívére teszi a kezét) Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad. (Kihúzza magát) Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. (A bútorok megremegnek. Az eddigi kilenc lépcs?fok korlátostul beszakad) Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad. (Vaksötét, majd hirtelen vakító fény mind a néz?téren, mind a színpadon

Az el?adásnak vége, a szerepl?k nem jönnek ki meghajolni.
A néz?k talán  furcsállják a helyzetet, de lassan mindenki a kabátjáért indul. A jegyellen?rök igyekeznek senkit nem kiengedni hamarabb, hanem egybe gy?jtik a néz?sereget. Miután összever?dtek, mehetnek. A kijáratnál, kívül, háttal az ajtónak ott állnak jelmezben, mereven, sorban, egymás kezét fogva a szerepl?k. Lassan (többször is egymás után) meghajolnak, mintha a kinti járókel?knek szólna ez a „bók”.

Nem várnak tapsot.


 

 

 Szarka Emese

2004. 10.

14 év 2 komment

III/2

  MÁSODIK JELENET

 A lány a szobájában tanul a számítógép el?tt. Asztalánál alig látszik ki a sok könyv közül;, a néz?tér fel?l nehezen venni ki az alakját, annyira egybeolvad a szobájával. Nadrágja zöld, hozzávaló fels?résszel, papucsa ugyanolyan, mint az Anyáé.
Asztala sarkán virág, amelynek levelei fonnyadtan kókadnak. A cserepes növény lebillen. Nem lehet pontosan eldönteni, hogy a kupac okozta vagy magától esett le. Nem törik el. A Gyerek  hirtelen abbahagyja az írást. Rámered, majd lassan lehajol a virágért. Kezével összesöpri a kihullott virágföldet. Tenyerét összedörzsöli és a növényt körülöleli vele, de nem ér hozzá. Szemeit lehunyja. A virág levelei láthatóan emelkedni kezdenek. Mire visszateszi az asztalára, a növény teljesen egészséges.
Az irodából zajokat, veszeked? hangokat hallani, majd egy tompa ütést.
Az Anyán fekete nadrág, fekete blúz van és fehér papucs. Az Apán vajszín? ing, nyakkend?, fekete nadrág.

APA (Lentr?l) Normális vagy? Most miért csinálod ezt?ANYA (Felfelé dobog a lépcs?n. Kifakadva, hangosan kiabál. Gyorsbeszéd?) Elegem van bel?led! Soha semmi nem jó, amit csinálok, mindig mindenki el?tt megalázol. Elmegyek, engem nem érdekel!
APA (Felfelé jövet, ? is emeltebb hangon, de nem kiabálva) Megmondanád, hogy miért kellett rám ütnöd? Én soha nem emeltem rád kezet.
ANYA Hagyjál békén!
APA Most mi van? Lejössz, dolgozol tovább, vagy folytatod a hisztit?
ANYA Elegem van, utálom ezt a munkát! Engem soha semmibe se veszel! Nem t?röm, hogy ordítozz velem a lányok és az ügyfelek el?tt! Hogy mersz megalázni, kioktatni, üvölteni velem? Egy szemét állat vagy, semmi emberség vagy tisztesség nincs benned! Nem becsülöd a más munkáját, komolyan, mintha ülnék egész nap és süttetném a hasamat! Nekem nem csak a lenti munkám van, egész nap meg nem állok, reggelt?l estig dolgozom! Rohanok föl, hogy valami ebédet csináljak, mosok, takarítok, elfáradok és te meg így beszélsz velem! Elköltözök, adj pénzt!
APA Milyen pénzt? Én azt sem tudom, mennyi van itthon. Tudtommal, te kezeled a kasszát egyedül.
ANYA Menj a fenébe!


Az Apa lerohan az irodába, mert már türelmetlenül csörög a telefon. Az Anya elt?nik hátul. Visszatér egy nagy fekete gurulós táskával. Bemegy a fürd?szobába és idegesen, nagy dirrel-dúrral kezd mindenfélét  beledobálni, miközben tovább beszél.
A Gyerek ezalatt becsukja az ajtaját, hogy nyugodtabban tudjon dolgozni.

Nem elég, hogy mindent elé teszek, f?zök, mosok rá, soha semmiért nincs köszönet. Az edényt képtelen a mosogatóba tenni, esténként el?hagyja a szennyesét. Majd megtudja, milyen az, ha reggel nincs kikészítve az inge. Egy szemét ember! Mások el?tt jópofizik, mutatja, hogy milyen jó ember, de itthon a másikat meg a sárba tiporja. Röhigcsél az ügyfelekkel, mindig mindenkinek mindent elvállal, a ház nem is érdekli, de azért legyen meg a kényelme. Mondtam már neki, adjuk el a házat! Minek nekünk ekkora, amikor id? se jut rá?

 Hátulról ruhákat is pakol a táskába. Felvesz egy kardigánt és kiül a konyhába. Felpattan, megmelegít a mikróban egy kis pohárban kávét. El?húz a fiókból egy kávéskanalat, amivel hangos csörömpöléssel, vadul kevergetni kezdi. Leül és kortyonként szürcsölve megissza. 
A lány kimegy hozzá, helyet foglal mellette. Alteregója is lassan elindul a néz?tér fel?l.

 GYEREK Mi történt?
ANYA Van egy ügyfél, aki már hónapok óta nem fizet, nagyon z?rösek a számlái, egyszer?en nem lehet rendbe rakni, de apád már napok óta mással sem foglalkozik, mint vele, pedig ott a többi ügyfél is. Ahelyett, hogy megmondaná végre ennek az alaknak, hogy nem vállaljuk el. És akkor én vagyok a rossz, mert azt mondom, fizesse meg ezt a rengeteg id?t plusz munkát az ügyfél, de neem, apád védi, hogy ne hajtsuk el, hanem segítsünk neki. Jó, akkor segítsen neki, engem meg hagyjon békén, ne basztasson örökké!
GYEREK De hát valakinek el?bb rendbe kellene tenni az anyagát.
ANYA Megint, ugye, elment ehhez az ügyfélhez, aki úgy volt, hogy fizet. Reggel még fel is hívtam. Ki volt kapcsolva.
ALTEREGÓ (A Gyerek széke mögött, annak háttal d?lve leheveredik a földre) Ugye észre sem vetted, hogy ide jöttem hozzád?
ANYA Hívtam újra, jó, azt mondta a titkárn?je, vagy ki a fene, hogy fizet. Délel?tt megint hívtam, hogy apád ne menjen oda hozzá potyára, azt mondta, természetesen fizet. De már el?z? nap is azt mondta apádnak, hogy megvan a pénz, mehet érte. Erre délután kiderül, hogy még sincs pénze. Érted? Ezek szerint végig hazudott.  Hülyére vett! Utálom azokat az embereket, akik hülyének néznek! Akkor hol itt a kölcsönös bizalom? Nem érdekel, elegem van, apád is képtelen a sarkára állni, elmegyek! (Ránéz a lány nyugodt arcába) Neked sincsen már rám szükséged (értetlenül megrázza a fejét). Mindenki másnak segítesz, energiát adsz. Velem miért nem foglalkozol?
ALTEREGÓ (Csodálkozva.) Szerinted most éppen mit csinálok? Mib?l gondolod, hogy neked nem juttatok az Er?b?l?
GYEREK Kérjetek és kaptok. Zörgessetek és az ajtó megnyílik el?ttetek.
ANYA Kés? esténként jössz haza, nem eszel velünk, nem érdekel, mi van velünk, neked sem fogok hiányozni. Cselédnek jó vagyok, de ha esténként megjössz, be sem köszönsz nekünk, áh.
ALTEREGÓ Egy csukott ajtónak köszönök, mivel a kopogásomat nem halljátok. Ha benyitok a szobátokba, még feljebb tekeritek a hanger?t. Tudomást sem akartok venni a jelenlétemr?l, legalábbis egy küls? szemlél?nek így t?nhet. Én azonban tudom, hogy a bömböl? tévé el?tt ülve vezetitek le a napi idegfeszültséget, de én ennél már számtalan más egészségesebb és emberszelídebb megoldást kínáltam fel. A válaszotok betett ajtó volt.
ANYA  A lányok  is dolgoznak, dolgoznak, de aztán csak nem úgy megy a munka, ahogy kellene. Az egyikük meg! Éppen az ? szarát kutyulom mikor megszólal, hogy pénteken nem tud jönni. Mivel éppen dolgoztam, és az ? hibáit javítgattam csak annyit mondtam, hogy nekem ez nincs bent a naptáromban, majd holnap megbeszéljük. Jó, hogy az utolsó pillanatban szól, amikor már egy hete tudja, hogy nem fog jönni. Lehet, hogy nem tetszett neki, hogy így elhajtottam, de olyan pipa voltam. Odakészítek nekik mindent, mert maguktól, nem mozdulnának, nem tudnak semmit sem. De bezzeg minden szülinapot, névnapot, minden ünnepet megünneplünk, csak kapnak azért még a bérükön felül mindenféle ajándékot, nem is apróságokat, emeltünk is nekik, és akkor ebben sincs köszönet!
ALTEREGÓ Gy?lölöd a munkádat, de ugye te vagy a nagy áldozathozó. Irányítani akarsz mindenkit. Anyagiakban méred a szeretetet. Hidd el, egy kis odafigyelést, elismerést jobban értékelnének.
ANYA Apád a lányok és az ügyfelek el?tt lehülyéz, semmibe vesz. Lealacsonyító az egész körülmény!

 Csönd

 Soha eszébe nem jutott volna, hogy vegyen nekem valamit. Se karácsonyra, se házassági évfordulóra. Azt se tudja, mikor van a születésnapom.
ALTEREGÓ Számít ez?
GYEREK Csak ett?l éreznéd, hogy szeret?
ANYA Szeret! Ugyan már! Fogalma sincs róla!
GYEREK Miért? Neked talán van? Te talán szereted ?t? Vagy magadat?
ANYA Fogalmad sincs, mit beszélsz.
ALTEREGÓ Fogalmad sincs, mit hallasz.
ANYA Anyám sosem szeretett engem. Mikor tizennégy évesen elzavart otthonról…
ALTEREGÓ Pontosabban, amikor te sért?dötten úgy döntöttél, hogy elmész hazulról.
ANYA …egyedül, önállóan kerestem lakást, jártam estire, mellette dolgoztam. ?meg születésem után nem sokkal otthagyott.
ALTEREGÓ Külföldre nem vihetett magával.
ANYA Elvált aputól. Aztán visszajött.
ALTEREGÓ Két éves lehettél?
ANYA Aztán újból férjhez ment… A nagymamámnál nyaraltam mindig. Anyám soha nem puszilt meg. Mindig csak a félöcsémet babusgatta. A mamánál minden más volt…
GYEREK Nem ismered az anyádat. Nem beszélgettél vele. Nem adtál neki esélyt, hogy feln?ttként kommunikáljon veled és meséljen az életér?l.
ANYA Minek? ?nem akart látni soha.
GYEREK Én úgy emlékszem, te nem akartál soha velem tartani, amikor meglátogattam ?t.
ANYA Soha nem vett nekem semmit. Soha nem kapta t?le semmit.
ALTEREGÓ Soha-soha. Soha már, szólt a halálmadár. Csak a végleteket látod. Most éppen mínuszban vagy. Anyagiak, anyagiak. Pedig még nem is volt a vállalkozásotok mínuszban. Ha tudnád, mennyire hasonlítasz rá. Persze, ezt sosem ismernéd el.
ANYA Megfogadtam, hogy ha nekem gyerekem lesz, úgy fogom szeretni, mint senki mást.
ALTEREGÓ A te gyilkos és önz? szereteted. Ki akartál sajátítani. Anyád helyett anya akartál lenni. Nem ismered az igazi szeretet érzését. Talán mert még sosem szerettél jól. Elvárások nélkül. Fájdalom nélkül. Elfogadva a másikat.
GYEREK Te elfogadsz engem? Olyannak, amilyen vagyok? 

Csend

ANYA Nézd meg, kérlek nekem a vonatot, mikor indul. A keresztanyámhoz megyek.
GYEREK Gondolod, hogy így jobb lesz?
ANYA Azt kértem, nézd meg.

A lány bemegy a szobájába, odaül a gépe elé és megkeresi az Interneten a menetrendet. Alteregója marad.  Az Anya megissza a kávét, elmossa a poharat és visszaül a helyére.
A lány visszajön egy papírral, amib?l az adatokat olvassa.

GYEREK Indul egy járat két óra múlva, aztán négy óra húszkor…
ANYA (Félbeszakítva) Nem akarom, hogy a szomszédok lássák, mekkora pakkal indulok. Nem kell, hogy a szájukra vegyenek. Sötétben indulok. Már olyan öt-hat felé lemegy a nap. Az jó lesz.
GYEREK Jó?

 Csend.

 A következ? nyolc óra tíz perckor indul az utolsó pedig kilenc óra után. Két és egy negyedóra múlva érkezik meg az állomásra, onnan gondolom, még busszal kell valahogy tovább menned.

 Az Anya hallgat. Maga elé mered. Lábai keresztben. Nem mozdul. A lány széket húz mellé, leül.

 GYEREK Addig itt fogsz ülni és várni, míg teljesen be nem sötétedik?

 Az Anya nem válaszol.

 GYEREK Nem kellene felhívnod ?ket telefonon? Úgy illene, hogy azért ne váratlanul állíts be hozzájuk.

 Az Anya  hangtalanul sírni kezd.

 GYEREK (Nyugodt hangon, csendesen, szeretettel) Ha most elmész, azzal nem biztos, hogy megoldod a kapcsolatotokat. Munkát még találhatsz. Ha a házat valóban eladjátok, abból talán tudnál venni egy lakást, de azt hiszem, még nem gondoltad mindezt végig. Hirtelen felindulásból…
ANYA Ez nem hirtelen felindulás, ez már így zajlik hosszú évek óta, már belefáradtam.
ALTEREGÓ Tényleg. Hullámvölgy. Hol jobb, hol rosszabb. Mióta az eszemet tudom, ti mindig veszekedtetek. Apró leveleket írtam nektek, amiket aztán az éjjeliszekrényetekre rejtettem lefekvés el?tt. Leírtam bennük, hogy ne bántsátok egymást, hanem inkább puszilkodjatok össze. Egyszer még tettlegesen is felhúztalak titeket a fotelb?l, hogy a lámpa alatt állva tessék kibékülni, és megölelni egymást. Ha jól emlékszem, akkor is ugyanezeket a vádakat vágtad a férjed fejéhez.
GYEREK  Ennyire nem tudod elfogadni a helyzetedet még ma sem? Ha az ember maga nem változik, a világ sem mozdul ki tengelyéb?l.
ANYA Hát ez az, de ? nem változott semmit sem.
GYEREK Maga. Én azt mondtam, ha az ember maga nem változik, akkor nem várhatja el, hogy körülötte minden más legyen. A hozzáállás, amin módosítani kell. Ha elmész, az id? talán segít, hogy mindegyikünk magába nézzen, és talán jobbra is fordulnak a dolgok.
ALTEREGÓ De te nem vagy elég bátor ahhoz, hogy elmenj, és én még nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy csak így elengedjelek.
GYEREK A válasz ott van benned. Kérdezd meg magadtól, valóban ezt akarod-e és, hogy valóban ezt kell-e tenned. Lazíts.

 A lány megfogja az Anya kezét. Telnek a másodpercek. Az Anya lehajol és szabad kezével kipakol a táskából, másik kezével nem engedi el a Gyerekét.

 ALTEREGÓ Lám, belém kapaszkodsz. Nem bírsz utamra engedni.

14 év Nincs Komment

III/1

  HARMADIK FELVONÁS

ELS?JELENET

Otthon. A lakás kicsit megváltozott. A WC ajtajáról lekerült a pisil? figura. A konyhaasztal terít?je is más. A telefon helyén hordozható kisebb készülék áll. Szobaszök?kút. A gyerekszobában már a földön is könyvek hevernek.
Az Anya és az Apa az étkez?ben ebédelnek.

 ANYA Belefáradtam ebbe az egészbe. Te nem dicsérsz sosem, azt sem engeded, hogy a kocsin gyakoroljak, mert úgy félted, hogy összetöröm. De miért törném össze? Minden órán rendesen vezettem, soha semminek nem mentem neki. Az a hülye oktató csak abba kötött bele, hogy ne olyan er?teljesen meg er?szakosan toljam a sebváltót. Mintha én er?szakos lennék!
APA Mert te állandóan idegeskedsz.
ANYA Figyelj! Ha az a hülye oktató nem basztat állandóan, hogy hogyan fogjam a sebváltót, akkor nincs miért felhúzni magam. Folyton rám szólt, hogy ne így fogjam, ne úgy fogjam, ne legyek merev, toljam lágyan, hogy csak a tenyerem közepe érintse!
APA Hülyeség.
ANYA Normális az ilyen? Jó, hogy nem már azt is meghatározza, milyen szín? cip?ben érhet a lábam a gázpedálhoz! Hiába mondtam neki, hogy egyáltalán nem er?szakosan nyomom vagy tolom azt a kart és, hogy csak a kidagadó ereim tévesztik meg. Nézd meg! Nem tehetek róla, mindig ilyen kezem volt! Másnak meg éppen az ilyen kezek tetszenek.
APA Ja. Ez a tag biztosan azt élvezi, ha kioktathat, mert másba úgysem tudna belekötni. Vezetni tudsz, nem mész neki a tábláknak, járókel?t még nem ütöttél el…
ANYA Most mit humorizálsz?! Hát persze, hogy nem ütöttem el senkit! Az els? alkalommal arra mentek rá, hogy jól megszívassanak és még több pénzt lenyúljanak, mert hiába húztam ki a tételt, a vizsgabiztos útközben megszólalt, hogy „hát jó, akkor most forduljon balra!” Érted? Azt se tudtam hirtelen, mit akarhat, meg hogy mi van balra, hiszen nem is vezettem még azon az úton! Ennek ellenére nem követtem el hibát, mindig mentem, amerre néha irányított, aztán amikor elkanyarodtam, egy behajtani tilos tábla következett, de én pontosan el?tte fékeztem le, tehát nem hajtottam be! A vizsgabiztosnak azonban ez nem tetszett, mondta, hogy „köszönöm, ennyi volt, szálljon ki!”, úgyhogy ? hozta vissza a kocsit. A következ? alkalommal meg, érted, leblokkoltam! Már a motor beindításánál elakadtam. Kérsz még egy kis húst?
APA Mert ideges voltál. Nem, köszönöm, már tele vagyok.
ANYA Már hogyne lettem volna ideges, amikor már annyi órát vettem és közben megy minden, csak amikor arra kerülne sor, hogy levizsgázzak, valamiért nem megy. Az elméletet mindig tökéletesen elmondom, mindent pontosan elmutogatok a kocsinál, az egészségügyi vizsga meg a KRESZ is els?re sikerült; itt meg szemétkednek velem! A szlalom pályát is els?re tökéletesen csináltam végig! Másnak egy hónap alatt megvan a jogsija, én meg még itt vagyok ennyi id?sen. De mindegy, már túl vagyok rajta.
APA sóhajt
ANYA Biztosan az is számít, hogy már nem vagyok fiatal. De ha más ötven meg hatvan éves korában megszerzi a papírt, akkor én miért ne tudnám? Az oktatóm is olyan  aljas volt, mert ha nem úgy áll hozzá, hogy „hát igen, ennyi id?s korban a reflexek már nem úgy m?ködnek”, ha egy kicsit bátorítóbb és optimistább velem, akkor egész biztos, hogy én is magabiztosabb vagyok.
GYEREK (A bejárati ajtóból. Háta mögött az Árnyéka) Nincsenek véletlenek.
ANYA Mi van?
GYEREK Mi nincs. (Középen megáll. Hosszú kékszoknya, hozzávaló rövid ujjú fels?, horgolt válltáska. Az Alteregó még mindig hátul.) Csak annyit mondtam. Nincsenek véletlenek.

Az Anya értetlenül néz rá, az Apa úgy, mint aki valamit ért a célzásból.
A Gyerek bemegy a fürd?szobába és átveszi a papucsát.

 ANYA A saját lányom lenéz engem.
GYEREK Megáll középen…
ALTEREGÓ (Bejön középre) A saját anyám nem ért engem.
GYEREK … majd elvonul a szobájába. Árnyéka némi tétovázás után követi.
ANYA Kérsz még húst?
APA (Orrot fúj. Türelmetlenül) Nem, már mondtam, torkig vagyok.
ANYA (Elveszi az Apa el?l a tányért.) A mai nap meg! Igaz, az új oktatóm el?re figyelmeztetett, hogy nem nézik jó szemmel, ha valaki csak úgy átjön hozzájuk a városból a megyébe. Vigyázniuk kell, nehogy úgy t?njön, lefizették ?ket, ezért els?re nem nagyon szokták átengedni a vizsgázókat. Az oktatóm szólt, hogy ketten jönnek. Ketten? Kérdeztem. Azt felelte, ne aggódjak, koncentráljak a jelenre. Kösz, ne aggódjak. Biztosan azért jöttek ketten, mert én átjelentkeztem ide. Tíz hibapontot kaptam, nem mintha valami nagy hibát követtem volna el, a kocsit is én hoztam vissza, úgyhogy csak arra ment ki a játék, hogy megszívassanak.
APA Nem baj. Maradt még egy esélyed. Menni fog, hidd el, aztán veszünk neked egy kocsit és mehetsz, amerre látsz.
ANYA Nem tudom, kibírok-e még egy csalódást. Egyszer?en nem értem, miért történik mindez.
(A tányérjában turkálva, az Apa mögé nézve) Eszel még egy kis húst?
APA (ujjaival egyet dobol az asztalon. Csöndesen) Már rá se bírok nézni.

Csönd. Az Apa részér?l feszült várakozás, az Anya valahol gondolataiban elmerülve.
A lányok meztelen talppal, halkan bejönnek középre.

 ANYA (Hirtelen, mint aki álmából ébred) Most akkor megeszed, vagy kidobjam, vagy mi lesz, hm?
APA (Kifakadva) Edd meg amit f?ztél, és hagyj már engem békén!
(Mindketten ránéznek a Gyerekre.)
ALTEREGÓ A te férjed nem ez az ember. Te a félelemmel léptél örök frigyre. Fagy és frigy. (A Gyerek keser? mosollyal) Fagyos frigy.

 Az Anya közelébe mennek két oldalról. Leguggolnak, fölállnak, fölé hajolnak, úgy tanulmányozzák, mint egy ismeretlen állatfajt. Az Anyának gyanús, mintha lenne ott még valaki a Gyereken kívül.

 ALTEREGÓ Pedig emberi vonásaid vannak. Kivéve, amikor eltorzulsz.
ANYA Most mi van? Mit csinálsz?

 A Gyerek felülr?l a hajába szagol. Az Anya közben egyre ingerültebbé válik.

 ALTEREGÓ Szája mint a piros rózsa, haja mint az ében. Orcája akár a hó…
ANYA  (Felsikolt.) Hah! Te beteg vagy!
(Arcuk egymással szemben: egy rémült és egy nyugodt tekintet néz farkasszemet egymással.)
APA Elég! Hát nem látod, hogy mennyire elsápadt? (Gyerekhez) Menj a szobádba! Mára elég volt a lélekvadászatból.

 Gyerekek el.

ANYA Te soha nem csinálsz semmit.
APA Mert te mindig csinálsz valamit. És azt is túlzásba viszed.
ANYA Az utóbbi id?ben túl sokat megenged magának. Mégis, mit képzel, ki ?? Néhány éve még én mostam ki a szaros kis pelenkáit!

 Az Apa kirúgja maga alól a széket.

 APA Az már bizony jó régen volt.
ANYA (Föláll.) Hiányoznak neki a korlátok. De majd én megmutatom neki.

Az Apa aggódó pillantást vet a Gyerek szobája felé, majd tétovázva elindul az iroda irányába. Az Anya hangos csörömpöléssel leszedi az asztalt, és nekifog az edények súrolásának.
A Gyerek az ágyán törökülésben, maga elé meredve el?re-hátra ring.

 GYEREK Milyen lehet…
Sikerélmények nélkül. Önbizalom nélkül. A jelbe vetett hit nélkül. Élni…
Érzelmek nélkül… Érzések nélkül…
Haraggal. Félelemmel. Féltékenységgel. Együtt. Élni. Élni?
Érzelmek nélkül. Élet nélkül. Rabságban.
Összekulcsolja a térdét.
Burokban… Mint én.

14 év Nincs Komment

II/6-7

  HATODIK JELENET

 Reggel. Kint szakad az es?. A neonlámpák lekapcsolva, ezért sötétebb van a kelleténél. A Gyerek az ágyon fekszik, Mellette infúziós állvány, bal alkarjában  ragasztószalaggal lerögzített t?. A kórterem üres, minden ágy szépen bevetett, látszik, hogy már csak ? van ott kezelend? páciensként. A Doktorn? jön kartonnal a kezében.

 DOKTORN?Jó reggelt, kicsi lány. Na? Hogy érzed magad?

 Állít egyet az infúzión, hogy szaporábban csöpögjön bel?le a gyógyszer

GYEREK Köszönöm, már egyre jobban. Különösen ilyen szép id?ben.
DOKTORN?Még hogy szép? Hiszen esik az es?.
GYEREK Igen, de a föld már olyan régóta szomjazik rá. Mellesleg mindjárt eláll és kisüt a nap.
DOKTORN?Na, azt én is megnézem magamnak. Egész hétre ilyen vacak sáros id?t mondanak.
GYEREK Még ma kint fognak sétálni a betegek a felszáradt kertben. (Az ablakra néz) Egy óra sem telik el és hétágra fog ragyogni a nap.
DOKTORN?(Elmosolyodik) Úgy legyen. Mire jutottál az epeszondát illet?en, hm? Ma már nem olyan vastag cs?t használunk, mint régen.
GYEREK Igen, mindezt elhiszem, de mégis er?teljesen él még bennem a múlt emléke, a sok rossz tapasztalat a Gyerekklinikán.
DOKTORN?Ne feledd, hogy csak így bizonyosodhatunk meg a betegséged természetér?l, mivel ilyen tünetegyüttessel még nem találkoztunk. Hiába, ritka madár vagy.
GYEREK Néha teher ez a ritkaság, együtt jár ugyanis a meg nem értettséggel. (Nagy leveg?t vesz) Jól van, nem bánom. Lehetne, hogy…
DOKTORN?Igen, szólok neki, a kedvenc n?véred fogja végrehajtani. Csak addig fog bent maradni a cs?, amíg nem jön egy kis epe, aztán már készen is leszünk. Nem ígérem, hogy hamar végzünk, de ez rajtad is múlik. Nem jár semmiféle fájdalommal, kicsit kellemetlen lesz, hogy valami van ott a torkodban. Egyébként semmiség az egész, majd meglátod.
GYEREK (Félénk mosollyal) Úgy legyen.
DOKTORN?Most magadra hagylak, addig ez szépen lefolyik, majd küldök egy n?vért.
GYEREK Köszönöm.

 (Doktorn? el)

 A Gyerek az ablakra tekint. Hallani egy csivitel? madárhangot, majd az es?cseppek egyre halkabb kopogását.

 Szembe kell néznem a félelmeimmel. Már hét évvel ezel?tt tudtam, hogy még egyszer át kell mennem a t? fokán. Mert mindavval, amihez félelem járul újra és újra el?hozakodik a Sors egészen addig, mígnem sikeresen megküzdünk vele, míg le nem gy?zzük önmagunkat, a sárkányt. Míg félek, nem lehetek szabad. Míg nem vagyok szabad, nem szabadulhatok. Pedig már ideje lenne hazamennem. Vagy ez is csak egy módja lenne a menekülésemnek? Bevégeztem itt? Elrendeztem mindent? Már születésem óta erre készültem. Igaz, én választottam mindezt. Mert szükségem van a próbatételekre, a lehet?ségekre.

 Az id? derülni kezd, már csak szemerkél az es?.

 Furcsa. Olyan az ablaküveg kerete mint egy fordított kereszt.

 Hirtelen, az es? elálltával egy id?ben, leveg? után kapkod, keze megrándul, feje lehanyatlik. A n?vérek csevegve, kacagva mennek el a bejárat el?tt, mögöttük a Doktorn?, aki bekukkantva figyelmes lesz a Gyerek elalélt testére. Pánikszer?en rohan hozzá.

 DOKTORN?Segítség! Hé! Gyertek gyorsan! Azonnal! Siessetek már! Segítség!

 Határozottan kitépi a Gyerek kezéb?l a t?t, félre gurítja az infúziós állványt, majd szívmasszást kezd alkalmazni. A N?vérek csapatostul berontanak.

N?VÉR I. Úristen, mi történt? (Leguggol a Gyerek mellé)
DOKTORN?Allergiás rohama van, a fenébe is, nem tudtam, hogy semmilyen vaskészítményre nem reagál.
N?VÉR II. A kapszulástól folyton ment a hasa?
N?VÉR III. Igen, de csak az egyikt?l, az Aktiferrint?l meg szorulása volt. (Kiviszi az állványt)
DOKTORN?Gyerünk kicsi lány, nyisd ki a szemed!
GYEREK (Gyenge hangon, továbbra is az ablak irányába) Jé, csillagokat látok körözni el?ttem. Milyen szépek.
HANG Még nem jöhetsz.
GYEREK (Mosolyogva, lassan lehunyja szemét. Halkan) Hát ismét visszadobtál.
DOKTORN?(Leül az ágy szélére, abbahagyja a masszírozást) Végre, Ha nem jövünk id?ben…
N?VÉR I Perceken múlt. Te vetted észre, megmentetted.
DOKTORN?(?is az ablakra tekint, majd lassan követik mozdulatát a többiek is. Vakító meleg sárgás napfény árad be, a fordított kereszt alakja teljesen elhalványul.) Nem. ?tudta. Tudta!
N?VÉR I Mit? Mit tudott?
DOKTORN?(Megsimogatja az alvó lány fejét) Semmit. Semmit, nem érdekes. A lényeg, hogy ismét itt van közöttünk.
N?VÉR I És vas helyett most mit adunk neki?
DOKTORN?Húst. Húst fog enni. Különben  nem marad életben.

HETEDIK JELENET

 Ismét otthon. A lányon látszik, hogy jóval vékonyabb, b? rá a pizsama.
Este kilenc körül. A lány éppen walkmenezéshez készül?dik. Az Alteregó balra el?l gubbaszt. Az Anya sötét szín?  hálóingben bejön jóéjtpuszit adni, majd leül az ágya szélére.

 ANYA Jó éjszakát. Zavarhatlak? Örültem, hogy végre itthon vagy, de mióta hazajöttél a kórházból, csavarogsz, az van, amit te akarsz; meg se kérdezed, lenne-e programunk, mi nem megyünk sehova; neked mindenki más fontosabb; úgy érzem, nem tekintesz partnernek, átnézel rajtunk. Ha kés?n jössz haza, vagy berontasz a nappaliba és elkezdesz beszélni, erre apád fölhangosítja a tévét, vagy be se szólsz, elvonulsz, aztán ha kérdezünk, mi volt, mondod, hogy semmi, nem mesélsz.
ALTEREGÓ Mindig felviszi a hangsúlyt, mintha vessz?kb?l állna az élet.
ANYA Ha itthon vagy, olvasol, miközben ott állnak a mosatlan edények. Úgy viselkedsz, mint aki lenéz minket. Szemtelenül válaszolsz, vagy meg se hallod, amikor szólok. Ha valamit mondok, azért sem azt teszed. Például múltkor is mondtam, milyem jól nézel ki abban a fekete ruhában, erre azért sem azt vetted fel. Nem jössz le délután bográcsozni, mert azt mondod, akkor már te nem eszel, délben, melegben meg nem lehet kint sütni!
ALTEREGÓ Mióta visszatértem, a testem megváltozott, a szellemem elmélyült a lelkemben. Egyre kevesebb szükségem van táplálékra. Mint az egyiptomiak; a papok is csak naponta egyszer, délután kett?kor étkeztek.
ANYA   Nem mondhatod, hogy terrorizálunk téged. Azért csak megkapod a tízezer forintodat havonta. Az ember azt hinné, már rég elmúltál tizennyolc éves és, hogy nagyobb tekintettel vagy másokra. A múltkor is, amikor kiégetted a terít?t, úgy szíven ütött, amit mondtál, hogy „attól még nem d?l össze a világ”. Persze, hogy nem, de az ember azt hinné, hogy ilyenkor, ha valamit nem jól csinálsz, akkor megbújsz, nem pedig visszaszólsz, hogy “miért, össze fog d?lni a világ?” Vagy legalább meghúzza magát az illet?, de az a legkevesebb, hogy bocsánatot kér.
GYEREK Én elnézést kértem.
ALTEREGÓ Hány terít?nk is van itthon? Legalább öt? Miért érzem úgy, hogy amikor itthon vagyok, nem történik semmi? Hogy lehet, hogy nincs jellemfejl?dés?
GYEREK Hogyha az ember démonikus délibábokat kergetve pusztán önkényesen szabadságnak nevezve, démonokat hajtva megtagadja önmagától a kozmoszba való reintegrálás Törvényt?l való szabadságát, akkor éppen hogy a legborzalmasabb rabláncokat veri magának. Amikor azonban magára veszi az édes szabadság minden terhét, akkor szabadul fel végképp.

 Az anya, mint aki meg se hallja, csak mondja, mondja.

 ANYA (Majdnem sírva.) Hát sajnos semmi sem tökéletes, te sem vagy az, de mindegy.
ALTEREGÓ Két hónapja ennyi.
ANYA Kívánom, hogy legyen gyereked, és majd megtudod, milyen nehéz egy anya-gyerek kapcsolat.
ALTEREGÓ Nekem nem lesz gyerekem. Én nem ezért jöttem. Nekem más a feladatom.
GYEREK Én nem akarok egy kész recept alapján élni.
ANYA Óh, kislányom attól már messze vagy. Rég nem azt teszed, amit mondunk. Más vagy, mint mi. ALTEREGÓ Tehát eddig rosszul cselekedtem volna? És én azt hittem… (sóhajtanak) Mióta hazajöttem a kórházból, mintha jobb lett volna a helyzet. Többször is megöleltük egymást, többet mosolyogtunk, mertünk egymás szemébe nézni. Erre tessék. Melyikünk világa fordított?
ANYA Múltkor is fogtad magad és kés? este felmentél azzal a fiúval a hegyre, és nem vittél magaddal mobilt.
GYEREK  De hát szóltam el?tte, mondtam, hogy beszélni akar velem, mert gondjai vannak. Én meg a csillaghullást szerettem volna látni.
ANYA Ma már más világ van, éjjel veszélyes felmenni a hegyre, bárki ott lehet, megtámadhat. ?pedig nem az az er?s, férfias alkat, bárki bánthat titeket.
ALTEREGÓ Ki? Ebben a faluban egy hajléktalan sincsen. Különben is, mi félni valóm lehetne a természetben, ahol otthon vagyok? Egyedül sem félek soha. Nem emlékszel, hányszor mentem már el egyedül, sötétben? Beszélgetésünk pedig az utolsó volt, nyugodj meg. Amit tudnia kellett, elmondtam. Amit tanítottam, megtanulta. Innent?l kezdve a maga útját járja.
ANYA   Nem jössz el velünk, ha valami program van, kihúzod magad a társaságunkból.
ALTEREGÓ Program? Milyen program? Már évek óta nem mentünk el együtt sehova. Ha kértem, azt mondták, menjek el egy barátn?mmel, ne ?ket nyaggassam, ?k dolgoznak, nekik sok a munkájuk. Vásárlás? Én sosem szerettem vásárolni.
ANYA A régi rendszer még más volt. Nyugodtabb körülmények között élhettünk. Nem az volt, mint ma, hogy egyik napról a másikra élünk. Ha az ügyfél nem fizet, megáll az élet. Nyaralni sincs id? elmenni, meg a házat sem akarom annyi id?re egyedül hagyni, annyi rosszat hallani. Sajnos nincs annyi id?nk sem veled foglalkozni, mint amennyire azt szeretnénk, de a munkánk olyan, hogy mellette alig jut id? másra.
ALTEREGÓ Az embernek arra van ideje, amire szentel. Ha valamit igazán szeretne.
GYEREK Tudom, hisz ebben élek.
ANYA Nem. Sajnos te e mellett élsz és mi élünk benne, mert te semmib?l nem veszed ki a részed.
ALTEREGÓ És én vagyok a szerencsésebb. Irigyled t?lem, hogy merek néha gondtalan is lenni?
ANYA Itt vannak hamarosan a választások is, és te kijelented, hogy nem mész el. Hogy képzeled? Nem hagyhatod, hogy továbbra is így menjenek tovább a dolgok. Egyszer?en nem értelek.
GYEREK Nem akarok szavazni, mert úgy érzem, egyáltalán nincs jogom olyan ügyben állást foglalni, ami nem érdekel, amivel nem foglalkozom és amir?l éppen ezért keveset tudok. Illetve jogom az van, de értelme nincs. A magasabb törvényeknek megfelel?en pedig nem is tehetném. Szubjektív igazságok vannak, mindenki másképp látja, én így látom, és nem hiszem, hogy ezzel b?nt követnék el. Szabadságomban áll nem szavazni. Az én korosztályom nem élt annyit, nem tapasztalt eleget, nem látott mást, csak történelem könyveket és a nagyszül?k emlékeit hallhatta, bár én ugye, azt sem.
ALTEREGÓ Nekem nincs közöm ehhez a világhoz. Hát nem értitek, hogy én nem ide tartozom? Ennél sokkal egyetemesebb a létem.
ANYA Nem vagy értelmiségi. Már megint milyen társaság hatott rád? Nem értelek. Direkt mást csinálsz. Ezek szerint te azt akarod, hogy ez a kormány maradjon, és akkor ne legyen munkahelyed? Nem vagy normális, hülye vagy, nem normális. Leszarom, engem nem érdekelsz.

Az Anya dühösen elvonul az étkez?be. Leül az egyik székre, rákönyököl az asztalra és maga elé mered, mint egy hideg szobor. A Gyerek felül az ágyban. El?vesz egy zsebkend?t, kifújja az orrát, törölgeti a szemét. Az Alteregó is feláll.

 ALTEREGÓ Most, most kell élned a szeretet hatalmával! Gyerünk, menj és öleld meg! Most!

 Csendesen sírva odasiet az Anyához; a mellére borul, oldalra fordított fejjel könyörög. Árnyéka szorosan a nyomában.

 GYEREK Bocsáss meg! Bocsáss meg, anya! Szükségem van rátok, szeretlek titeket. Nem akartalak megbántani. Kérlek, bocsáss meg, ne ítélj el!

 Az anya beszélni kezd, finoman eltolja magától a könnyez? arcot; ismét prédikál.

 ANYA Jaj, dehogy ítéllek el, ne beszélj már megint hülyeségeket! De azért azt is meg kell mondanom, hogy eszed ágába sem jutott volna, hogy besegíts a munkába, dolgozzál valamit az irodában, mikor más veled egykorúaknak már rendes munkájuk van nyárra. Egyszer?en úgy érzem, nem tisztelsz bennünket. Az nem normális, ha egy anya nem aggódik a gyerekéért. Nekünk nincs harminc gyerekünk, nincs még huszonkilenc, aki lenne, ha veled történik valami, de egy normális anya, mind a harminc gyerekért is aggódik. Meg mi nem veszekedünk apáddal – a múltkor is mondtad, hogy állandóan veszekedünk, mert kiabálunk. Mi beszélgetünk, hangosan, de ez nem vitatkozás.
ALTEREGÓ Mindig más gyerekével hozakodol el?. Hát és sosem voltam elég jó neked?
GYEREK Néha ti sem válaszoltok, amikor kérdezek, olyankor azt hiszem…
ANYA De mi reggelt?l estig dolgozunk. Ha felrohanok f?zni, akkor tele van a fejem az ügyfelekkel, a munkával, sajna nem mindig tudok rád koncentrálni. Megértheted. Itt munka van.
ALTEREGÓ Nekem is tele van a fejem, a könyvekkel, értékes gondolatokkal, de ti nem vagytok rá kíváncsiak, hm, meg sem értenétek…

A lány bólogat, szipog.

ALTEREGÓ Miért engedem magamhoz a negatív gondolatokat? Miért keressek, és ezáltal teremtsek negatív energiákat, problémákat?
GYEREK Nem.

 A lány minden további magyarázkodás nélkül felegyenesedik, majd bemegy a szobájába – innent?l kezdve az Alteregóval párhuzamosan, egymás mellett mozognak. Az Anya mindezt döbbenten nézi. A Gyerek letérdel az ágya mellé, az ablak irányába és imára kulcsolja a kezét. Sírva kéri Isten és mindenki bocsánatát. Majd szeretetért esedezik, hogy legyen mib?l adnia anyjának.

 ALTEREGÓ Megint elrontottam. Kevés vagyok, kevés vagyok hozzá. Bocsáss meg, anyám. Miért nem tudok neki annyit adni, mint másoknak? Miért nem fogad be engem, szemben másokkal? Vele a legnehezebb. És neki a legnehezebb.

Függöny

14 év Nincs Komment

II/4-5

NEGYEDIK JELENET

Kisebb, otthonosabb betegszoba. Kékre festett falak, az ágyak oldalán fehér csempe. Négy ágy ugyanolyan elrendezésben, mint az el?bb. Kett?n egy-egy id?s néni, most a jobb oldali elüls?n van a fiatal Gyerek. Balra egy h?t?szekrény. Szemben nagyobb ablak, melyen árad be a fény.  A Gyerek sárga pizsamában felülve fekszik az ágyon, arca még mindig puffadt, de vonásai nyugodtak. Boldognak t?nik. Mellette egy id?s hölgy szipog.


NÉNI Tudja, az uram mindig jó ember volt. Nem ivott, nem dohányzott. Már tizenegy éve, hogy elment. Miért nem követtem én is azonnal?

 A Gyerek ad neki egy zsebkend?t a  fiókjából. Bíztatóan megsimogatja a karját.

 GYEREK Ne mondja ezt. Nem véletlenül maradt életben. A gyerekeinek szüksége van magára.
NÉNI Köszönöm a kedvességét.

 A Gyerek mosolyog. A néni feláll.

 NÉNI Iszom egy kávét az automatából. (Kimegy)

 Bejön a N?vér I, egy fotóalbumot hoz a kezében. A Gyerek ágyához tol egy széket, s leül.

 N?VÉR I. Na, szia, megjöttem. ?a kisfiam, ugye, milyen aranyos? Ez itt a férjem, akir?l már annyit meséltem. Itt ismerkedtem meg vele a kórházban. Gyomortükrözni kellett, amit én csináltam, állítólag akkor szeretett belém. Onnantól kezdve mindig engem kért, hogy vegyem le neki a vért. (Bejön a Doktorn?)
DOKTORN?Szia kicsi lány! Mi újság?
GYEREK  (Hálásan) Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy áttettek ebbe a szobába.
DOKTORN?  Jaj, hát egy ilyen fiatal leány nem maradhat abban a nyomasztó légkörben. Itt azért jobb egy kicsit, nem?
GYEREK  De igen. Sokkal. Köszönöm. Hogy van a katéteres néni? Olyan szörny? volt, amikor felém nyújtotta a kezeit segítségért könyörögve, és én nem tehettem semmit.
N?VÉR I.  Sajnos felfekvéses is a mámika, úgyhogy egyhamar nem fog helyrejönni. Már két hónapja bent van, és még csak egyszer látogatták meg. (Fejcsóválva) Én nem tudom, mi lesz így vele.
DOKTORN?  Jól van, ne szomorítsuk már el a kicsi lányt. Hogy vagy?
GYEREK Köszönöm, ötpercenként hasmenésem van, egyébként minden rendben. Csak  a víz nem akar apadni.
DOKTORN?  (Meglátja a képeket, föléjük hajol) Ó, ezeket a fotókat még én se láttam.
N?VÉR I. Most lettek kész a húsvétiak, ezeket még tényleg nem mutattam.
DOKTORN?Várni kell, amíg a gyógyszer hat. Viszont, nem jó, hogy ilyen hasmenésed van, másik vastablettát fogunk kipróbálni. Hoztam neked egy tollat, hogy ezzel írd a leveleidet. (A Gyerek kezébe adja, aki teljesen elámul, nagyon megörül)
GYEREK Ó, nagyon szépen köszönöm. Ez gyönyör?.
DOKTORN?Ugyan már, csak egy egyszer? toll.
GYEREK Akkor is. (Kipróbálja egy papíron, hogy fog.) Nagyon tetszik. Köszönöm.
DOKTORN?Na jól van, mindjárt kezd?dik a vizit, megyek. (A n?vér vállára teszi kezét) Te is gyere lassan, még be kell kötni a hármasban a két infúziót. Hagyd itt a képeket.
N?VÉR I. Jól van, máris megyek. (A Gyerekhez) Addig nézegesd, mindjárt visszajövök.

 Bejön egy másik n?vér. Súrolószert hoz, meg egy kis vödröt és két rongyot.

N?VÉR II. Hahó, mi újság?
GYEREK Szia. (Meglátva a nyúzott arcát) Ó, te voltál lent az éjszakás?

 Komótosan el?bb a többieknél mossa le a szekrényeket, közben folytatja a beszélgetést, végül megáll a Gyereknél.

N?VÉR II. Ühüm.
GYEREK Szegény, nem sokat aludtál.
N?VÉR II. Nem baj. Ma még délig itt vagyok, aztán megyek haza aludni. Ma megint én fogyok éjjel ügyelni.
GYEREK (Felkacag) Ez muris, én szoktam ilyen bakikat véteni.
N?VÉR II.  Hát, ami azt illeti, fogyni sem ártana. (Elnyom egy ásítást) Meg ez a meger?ltet? koncentrálás.
GYEREK (A szekrényen való lassított felvételként ható törölgetését figyelve, felvont szemöldökkel) Aha…
N?VÉR II  (A szekrényen álló nyitott fényképalbumra mutatva) Ez a macskád?
GYEREK Igen.
N?VÉR II.  Gyönyör?szép szürke. A szeme zöld, igaz?
GYEREK  Hát még éjjel. Mintha nagy, kerek smaragdok ragyognának a sötétben.
N?VÉR II  A lakásban alszik?
GYEREK  Már id?s, jobban szeret bent lenni. De azért nyáron élvezettel vadászik a verebekre. Bölcsebb mindenkinél, akit valaha is ismertem. (A N?vérre néz. Úgy mondja, hogy nem világos, a macskára érti, vagy rá) Egyek vagyunk.

 A n?vér zavartan becsukva helyezi vissza a helyére az albumot.

 GYEREK Már régóta érdekel, milyen a n?vérek helyzete? Amikor felvetted az adataimat, akkor meglepett, hogy azt mondtad, ti nem írhatjátok le a betegség pontos nevét, például azt, hogy „ödéma”, vagy „tetániás görcs”, tehát amolyan szakszavakat nem használhattok, mindent körül kell írnotok. Miért van ez? Pedig sokat tudtok, hallottam, amikor az egyik beteg tüneteir?l beszéltetek, s?t az egyik n?vérnek igaza is volt az egyik szimptómával kapcsolatban, szemben az orvos diagnosztikájával.
N?VÉR II. Igen, nem jó szemmel nézik, ha valamelyikünk okoskodik. Megvan, hogy a n?vér mit tudhat, mibe szólhat bele. Pedig mi is sokat tanultunk az iskolában, pláne az orvosok mellett, de nem nagyon figyelnek ránk, noha a tudással nem lenne baj. Meg hát érdekel is minket, csak nem hagynak kibontakozni. Nem ismerik el a munkánkat. Egyre kevesebben vagyunk. Ezen meg valamiért csodálkoznak.
GYEREK A betegek se nagyon ismernek el titeket. Érdekes látni mind a két oldalt. A legtöbb beteg csak azt látja és hallja, hogy bent, a n?vérszobában beszélgettek, nevetgéltek, de arról fogalmuk sincs, hogy így vezetitek le az állandó feszültséget. Így pihentek az örökös rohangálás mellett.

 Vizit. A N?vér II. mosolyogva kacsint a Gyerekre, majd távozik a tisztítószerekkel. Hangosan köszönve jön a Doktorn?, az alacsony, dundi F?orvosn? és valamivel kés?bb N?vér I., N?vér III. A betegek kórusban köszönnek vissza, legutoljára a Gyerek.

F?ORVOSN?(A Gyerekhez) Hogy vagy?
GYEREK A víz nem nagyon akar lemenni.
F?ORVOSN?Igen, er?sebb gyógyszert kapsz, a Furosemid hatékonyabb lesz. Mivel a vese és a szív teljesen rendben van, azt leszámítva, hogy ezek a szervek is úsznak a vízben, megint csak azt mondhatjuk, amit már hét évvel ezel?tt a gyerekklinikán diagnosztizáltak nálad, hogy a fehérjéd a bélrendszered útján t?nik el valahogy. Felszívódhat, mert nem a vizeleten keresztül távozik. Nagyon rosszul tetted, hogy vegetáriánus lettél, hiszen fehérjehiányban szenvedsz, ez az aszkétizmus pedig maga után vonja a rengeteg ionhiányt is. Mióta álltál rá erre az önpusztító étkezésre? És egyáltalán, honnan jött ez az ötlet?

 Mindenki figyelmesen, lélegzet visszafojtva hallgat.

GYEREK (Tele érzelemmel) Tavaly nyáron falun nyaraltam egy rokonomnál, aki tudja, mennyire szeretem és sajnálom az állatokat. Ezért is szokott bent marasztalni, ha esetleg tyúkot vág, vagy más (hangsúlyozva) disznóságot m?vel. (A F?orvosn? elmosolyodik, majd egyre jobban elkomorul) Egyik alkalommal csörgött a telefon. Felvettem, mert csak nem akarta abbahagyni. Mivel sürg?s volt a hívás, kimentem az udvarra, hogy szóljak, keresik. Amit láttam, attól földbe gyökerezett a lábam. Egy örökkévalóságnak t?nt, pedig állítólag csupán néhány másodperc alatt zajlott le az egész. Egy libának rosszul vágta el a nyakát, és az leugorva az asztalról, tehetetlenül, vérezve verg?dött a földön, esetlenül csapdosva a szárnyaival. Akkor megfogadtam, hogy többet nem eszem húst. Attól a naptól fogva rá se bírtam nézni, mindig csak a szenved? állatot láttam magam el?tt.

 A többiek meghatódva szipognak, szemüket törölgetik. A F?orvosn? észbe kap.

F?ORVOSN?De hát ezeket az állatokat ezért tenyésztik, erre vannak… teremtve.
GYEREK Nem. Az ember nem teremt, hanem pusztít. De most már elfogadtam ezt, megértettem. Akkor azonban borzalmasan éreztem magam.
F?ORVOSN?Most viszont már túl vagy rajta. Szükséges állati fehérjét enned, különben nem tudsz helyrejönni. A vegetáriánus életmód nem teljesen veszélytelen. Egy felmérés szerint a gyerekklinikák tele vannak vashiányos, vérszegény, alultáplált és vézna vega kis gyerekekkel, akik koncentráció zavarral küszködnek. (Mosolyog, kedvesen) Tartózkodni kell a végletekt?l.
DOKTORN?Aurea mediocritas. (Megsimogatja a haját)
GYEREK (Megfontoltan) Igen. Arany középút…

ÖTÖDIK JELENET

Este. Ugyanott. Neonfény. A szoba közepén ülnek a betegek, közrefogva a lányt. Az egyikük megpróbálja befonni a haját.
N?vér III. megáll az „ajtóban”, egy ideig figyeli ?ket.

 N?VÉR III. Nem úgy kell azt csinálni!

 Lerakja a kezében vitt gyógyszeres tálcát, majd odafurakodik a lány mögé. Átveszi a fonatot, kézzel kibontja és szépen befonja a haját. A Gyerek lehunyt szemmel, mosolyogva élvezi.

GYEREK Ez sokkal jobb, mint ahogy anyukám csinálta régen.
N?VÉR III. Á, ugyan.
GYEREK Ez isteni volt. Olyan kellemes bizsergést érzek a fejb?römön, ami elandalít. Anyukám ennél vadabb volt. Megmutassam? De nem lesz kellemes.

Helyet cserélnek, most a n?vér ül. A Gyerek a fés?vel huzigálni kezdi a hajat, türelmetlenül rángatja a n?vér fejét. A többiek nevetnek a fej groteszk rángatódzásán.

 N?VÉR III. Hát ez tényleg nem túl kellemes.

 A Gyerek is nevet, a n?vér is. Felpattan, tapsol egyet

Na, mars az ágyba, mindenki! Nekem még dolgom van. Maguk meg aludjanak, ne halljam hajnalig trécselni önöket! Reggel nagy vizit.

 Az id?sek egyszerre nyögnek fel Jaj, már megint?

 Rövid id?n belül már mindenki horkol. A lámpát lekapcsolják, csak a Gyerek ír még sietve valamit. 

14 év 2 komment

II/2-3.

MÁSODIK JELENET

A színpad elsötétül. A háttérben egy vetít?vásznon látjuk az eseményeket, mintegy röpke élet(részlet)filmként lepörögve. A kamera el?ször hátulról mutatja a háttal mozgó autót, majd végig a Gyerekre fókuszálva egyre jobban ráközelít.
A Gyerek hátul, az anyós ülés mögött. Kifelé néz az ablakon. Nem szólnak egymáshoz.
A Gyerek fészkel?dni kezd. Letekeri kicsit az ablakot és mélyeket lélegzik. Remeg.
Az Alteregó jobbra el?l, lábait lelógatja a színpad szélér?l. Ugyanazt játssza, mint a Gyerek.

 APA Megálljunk?
GYEREK Nem. (Egyre lejjebb tekeri az ablakot, majd a keze görcsbe áll.) Csak a szokásos zsibbadás.
APA (A visszapillantó tükörbe néz) Megálljunk? Itt le tudok parkolni valahol.

 Lassít.

 GYEREK (Elfúló hangon) Ne, hajts tovább.
APA (Egyre s?r?bben pillantgatva hátra) Inkább megállok itt valahol.

 Elfordítja a kormányt, behajt egy utcába.
A Gyerek teljesen lemerevedett. Karjai görcsben, kézfeje lefeszül, szája nyitva, kicsit csücsörít, arca eltorzul. Úgy néz ki, mint egy szellemi-testi fogyatékos. Az Apa leállítja a motort. Hátra tekint. Megijed. Kétségbe esik.

 APA Mi legyen? Menjünk mégis a masszázsra? Letekerjem még jobban az ablakot? Felhívom anyádat a telefonszámért.

 A Gyerekt?l csak nyögések hallatszanak, alig érteni, amit mond.

 APA (Izgatottan) Felhívom a ment?ket… Kicsöng.

 Mialatt az Apa beszél, elsötétül a vászon. A vetítés vége. A színpadon középen reflektorfényben az autó. Jobb oldala a néz?k felé, a Gyerek fel?li ajtaja tárva, hogy lehessen látni a benne ül?ket. El?l ül az Apa, hátul – ahogy a filmen láttuk – a Gyerek, az ? gondolatait halljuk. Mereven bámul kifelé, majd lehunyja szemét, olyannak t?nik, mintha már nem is élne.

 ALTEREGÓ Ketté váltam. Kiszállok magamból. Jé, milyen érdekes, elmúlt a görcs. Nem szorongat már a furcsa rémület vagy inkább rettegés, ami annyiszor rám tört. Nincs remegés. Világosan érzem az asztráltestemet is. A kezem! Tudom mozgatni az ujjaimat!

A Gyerek és az Alteregó is lepillant a kézfejére, de az ugyanolyan görcsben van.

ALTEREGÓ Melyik testben létezem most?
APA (A telefonba) Igen, várok. Ne aggódj, mindjárt itt lesznek. Felhívom anyádat. (A telefonba) Na, szia, én vagyok. A Gyerek rosszul lett, ez a tetániás görcs már megint, úgyhogy kihívtam a ment?ket. Velük megyek, aztán indulok haza érted. Igen. Szia. (A Gyerekhez) Mit csináljak? Hogyan segítsek?
GYEREK (Alig érthet?en) Masszírozd a kezemet.

 Az Apa hátraül mellé és gyömöszölni kezdi a bal kezét.

 APA Így jó?
GYEREK Er?sebben.
APA Lassan lélegezz, mélyeket, ne kapkodj. (Kigombolja a nyakán az inget.) És a lábadat tudod mozgatni?
GYEREK Nem. Fáj.
APA Hát persze, hogy fáj,  a csontjaid is teljesen kifacsarodtak. (Könnyes szemmel) Nehogy meghalj itt nekem.

 Az Apa folyamatosan masszíroz, arca rémült, hirtelen a néz?k irányába pillant, majd a háta mögé, balra. Két Ment?s jön balról. Az Apa kiszáll, köszönti ?ket. Rendes egyenruhában vannak, narancssárga mellényben, táskával. A fiatal férfi és a láthatóan még tanuló n?i ment?s lehajolnak  a Gyerekhez.

 MENT?S Ki tudsz szállni?
GYEREK Nem tudom.

 Nem értik, amit mond. Megfogják, a hóna alá nyúlnak és kiemelik. A Gyerek lassú, szaggatott lépéseket tesz. A n? a kocsi oldalának támasztja, er?sen tartja, míg a férfi hoz egy injekciós fecskend?t. Az Apa remeg? kézzel lecsatolja a Gyerek bal kezér?l az órát. A n? idegenkedve, döbbenten és félelmét ügyetlenül leplezve figyeli a nála jóval alacsonyabb eltorzult lányt. Óvatosan megérinti a két görcsbe rándult kézfejet. A férfi fert?tleníti a vénát és benyom egy fiola kalciumot. Elvezetik a ment?autóhoz. A férfi még hátraszól.

 MENT?S A zsibbadás kicsit sz?nni fog. (Az Apa felé) Ön velünk jön?
APA Nem. Kocsival kísérem magukat. (A kocsijához rohan, beül.)
MENT?S (El?reszól a sof?rnek) Jól van, mehetünk.

 (Függöny)

 

 HARMADIK JELENET

Kórház. Betegszoba. Kopott neoncsövekb?l árad némi gyenge fény. A vakolat omladozik, az ágyak rozsdásak. Szemben ablak. Balra két ágy, egymás mögött, kisszekrényekkel. A Gyerek a hátsó ágy szélén ül, el?tte egy id?s néni. Jobbra két ágy ugyanígy, a hátsón, közel a Gyerekhez egy még id?sebb néni. Fehér takarója alól katéter cs? lóg ki, kezeit az égre emeli és tátog. A Gyerek lágy mosollyal nézi.

 GYEREK (Maga elé) Igen. Nemsokára hazamehetsz.

 Az elüls? asszony észrevéve egy elhaladó n?vért, megszólal.

 ASSZONY N?vér!

 A N?vér III megáll, de nem megy közelebb. Várja, hogy a beteg folytassa.

 N?VÉR III (Kicsit hangosabban szól az átlagnál. Megszokták már, hogy az öregek csak az emeltebb és tagolt beszédet értik meg) Tessék?
ASSZONY … (Nem válaszol)
N?VÉR III Mondja.
ASSZONY Kedves n?vér… (Elakad. A N?vér változatlan pózban, menetre készen áll) Legyen olyan kedves… (Ismét abbahagyja)
N?VÉR III Ha így haladunk, lemegy a nap. (Vár) Mire legyek kedves?

 Az Asszony nem felel.

 N?VÉR III Akkor ezt megbeszéltük.

 Jobbra, siet?sen el, közben leoltja a lámpát.

   

14 év 1 Komment

II. felvonás

MÁSODIK FELVONÁS

Néhány évvel kés?bb. A konyhában egy másik, kisebb és  elegánsabb lámpa van. A telefon modernebb. A vázákon is látszik, hogy a családnak egyre jobban megy a sora.

ELS?JELENET

Gyerek, Apa, Anya
A Gyerek pizsamában forgolódik az ágyban. Ki van takarózva. Apró csillagok foszforeszkálnak a plafonon.
Az Alteregó a zsinórpadláson követi a Gyerek mozdulatait – pantomim szer?en –, párhuzamosan mozognak.

 ANYA (A fürd?b?l) Fél hét van!

 Felkel az ágyból. Kicsit megáll ültében, mintha szédülne. Az egyik csillag a fejére esik. Puffadtnak, kétszer akkorának t?nik, mint az el?z? felvonásban. Nagyobb méret? pizsamát visel. Lassabban mozog, mint akinek nehezebb a mozgás és a leveg?vétel. Sápadt, fehér az arca. Alig lát, hunyorog, nem tudja teljesen kinyitni a szemét, mert be van dagadva. Kimegy a fürd?be. Az ajtó nyitva.

 GYEREK Jó reggelt!

 Arcot mos.
Az Anya ugyanott festi a szemét a tükörben. Fels?testét el?redönti, szemét kidülleszti
.

ANYA Jó reggelt. Hogy aludtál?
GYEREK T?rhet?en.
ANYA Unott lány ez a barátn?d, aki tegnap itt járt. Hogy is hívják? Linda?
GYEREK (Álmosan) Anna.
ANYA Ahogy ott állt az ajtóban, olyan szerencsétlen volt. Rossz hatással van rád. Túl sok a lelki problémája, szerintem hipochonder is egy kissé. Ez az Ormos Intézet is t?le eredhet. Miért akarsz akupunktúrára menni, amikor a múltkori után semmi nem történt veled, ráadásul nem is lett hatása.
GYEREK (Fogat mos)
ALTEREGÓ Egyszer voltam csak. Milyen hatásra gondolsz ezek után?
ANYA Minek mennél, amikor nincs semmi bajod? Az az orosz természetgyógyász teljesen más volt. A barlangterápia miatt meg minek utaznál olyan messzire, mikor Solymárra is mehetsz, arrafelé is van. Arról nem is beszélve, hogy milyen drága.
GYEREK (Haragosan néz maga elé, hangosan rámolja el a fogkefét és a poharat)
ALTEREGÓ Ez a hely átkozott. Aki eddig eljött hozzám, mind ellen volt valami kifogásod, mígnem megszakadt velük a kapcsolatom. Nem csoda, ha éveken keresztül senki nem jöhetett el ide. Arról meg pláne szó sem lehetett, hogy itt aludjon, mert akkor ágynem?t kell húzni, satöbbi, satöbbi. Vagyis egy kész probléma kerül a házhoz. Nem mintha engem bárhova is elengedtél volna. De miért dúlom fel magam? Ez a nap más kell legyen, mint a többi. Összpontosítanom kell a vizsgára.

 Visszamegy a szobájába, behajtja az ajtót. Ez alatt megjelenik az Apa, világoskék ingben, fekete nadrágban, nyakkend?vel, öltönyben és leül egy újsággal a konyhában.
A Gyerek felöltözött, kihozza a táskáját az étkez?be és átnézi, minden megvan-e. ?is leül, tételeket olvas.
Az Anya elkészül, kijön a tükör elé és végigméri magát. A telefon megcsördül, az Anya felveszi.

ANYA Igen, tessék… Igen… Hát nem tudom, épp vizsgázni megy. Egy kis türelmet, adom a lányom. (A Gyerek felé fordul, aki feláll és átveszi a kagylót. A többiek figyelik.) A Természetgyógyászattól hívnak.
GYEREK Igen. Jó napot kívánok. (Figyelmesen hallgat, majd hirtelen felragyog az arca) Hány órakor?… (Zavartan, de örülve fordul az Apa felé) Hé, azt mondják, most tudnák megkezdeni a kezelést, mert a Yumeiho massz?rnek el kell utaznia szerdán, de ma, most tudna fogadni. Elmehetek?
APA     De kislányom, most kollokviumod lesz, nem? Akkor mi lesz a vizsgáddal, ha nem teszed le? Nekem mindegy, döntsd el, de oda ráérsz akkor is elmenni, ha már megjött az orvos. Szerintem a vizsga fontosabb.
GYEREK (Szomorú fájdalommal a hangjában) Nem, köszönöm, most épp kollokválni megyek. Azért köszönöm, hogy szóltak… Most még nem tudom, majd telefonálok. Köszönöm szépen… Nincsen semmi baj. Viszont hallásra.
ANYA (Felcsattanva) Hogy merik ezt megcsinálni? Csak úgy ideszólnak, hogy most pattanjon a gyerek, mert a massz?r elutazik. Ne mondják nekem, hogy ezt nem tudta már legalább két héttel korábban! Azért általában, ha valami közbejön, azt nem az utolsó pillanatban szokás közölni.
GYEREK Azt mondták, rendkívüli állapot állt el?, ilyesmi nem szokott el?fordulni, nagyon sajnálják, bocsánatot kértek…
ANYA (Szavába vágva) Ja persze. Szerintem ez nem egy megbízható társaság, hagyni kell ?ket a fenébe. Mert, érted, megint bejelentkezel, aztán lehet, hogy két nappal korábban ugyanígy lemondják. (A Gyerek lehorgasztja a fejét, látszik, hogy mindjárt elsírja magát) Nem is bánom, úgyis drága lett volna, aztán meg az se biztos, hogy segítene. Kaptál új id?pontot?
GYEREK Azt mondtam, majd jelentkezünk. De most már menjünk, mert elkésünk.
ANYA Vigyázzatok az úton!  

 

14 év Nincs Komment

ALTEREGÓ A tiedet évekkel ezel?tt már felvettem. De aztán letöröltem, mert megrettentem, hogy még diktafonon is a te fenyegetéseid legyenek. Szembesíteni akartalak magaddal, de túlságosan fájt, hogy megbántsalak.
GYEREK A tiedet is.
ANYA Persze, de az, hogy te így beszélsz, az nem helyénvaló, nekem mégis csak több jogom van így bánni veled.
ALTEREGÓ (Keser?en) Jog? Hogyan is fájhatna, ha már alig érzek valamit. Az anyámat nem is akarom megváltani. Csak másokat. Képtelenség vele beszélni. Folyton csak a saját problémáiról panaszkodik; saját magán kívül nem lát mást, és önmagának is csupán a körvonalait, mert a belseje, a tudata ismeretlen el?tte, és épp ezért képtelen másokat is a maguk fényében meglátni. Nem tudja az igazat. Vak. Saját magán keresztül nézi a világot, nem pedig a kollektív tudat szemén, a fels?bbrend? énje tekintetével. Nincs kapcsolata a másik világgal. Nem értené meg a gondolataimat, mert távol áll az egész lényemt?l. Mégis, most nem érzem könnyednek magam. Már csak a múltat sirathatom. A jelenben már ideje lenne a gyermekkor végéhez érni.
ANYA Mindent megadunk, a ház is miattad van. Ha mi meghalunk, legalább lesz hol laknod.
GYEREK De én nem is biztos, hogy itt akarok élni.
ANYA Az anyagi körülmények sajnos nem olyanok manapság, hogy mi tudjunk neked venni egyet.
GYEREK Én egyáltalán nem erre gondoltam, hanem, hogy albérletben vagy…
ANYA Hogy neked mennyi pénzed lesz, az a munkádtól is függ majd.
GYEREK Na mindegy, ez még a jöv? zenéje, én csak azt mondom, hogy nem feltétlenül itt akarom leélni az életemet. Bár lehet, hogy ha majd az egyetemre járok, kevesebbet leszek itthon, esetleg jobb lesz.
ANYA (Könnyek között, de még mindig kioktató hangnemben) Ha majd anya leszel, megtudod, hogy mindent a gyerekedért csinálsz.
ALTEREGÓ Önzetlenül, vagy azért, hogy a gyerek veled élje le az életét s kéznél legyen csillapítva az esetleges magányodat?
ANYA A gyereknek az anyja mellett a helye.
ALTEREGÓ Élete végéig?
ANYA  Ha én nem leszek melletted, hogy fogsz öltözködni? Nem járhatsz mindig rongyokban! Én csak azért tanácsolok dolgokat, hogy például, mit vegyél fel, szóval nem azért, hogy ártsak neked, hanem hogy jobb legyen.
ALTEREGÓ Neked.
ANYA Hát tudod jól, hogy nekem jó ízlésem van. (El?ször kérlelve, majd büszkén tekint le a Gyerekre. Idegesen rendezkedni kezd az asztalon)
ALTEREGÓ (Egyre izgatottabban) Hát nem veszed észre, hogy nem rólam beszélsz, hanem végig csak magadról?! Aki 45 évesen rikító zöld holdjáró szandálban masírozik, annak jó ízlése van? Végül is, miért ne, de legalább ne vágnál úgy fel vele. Gúzsba kötöd a szárnyaimat azzal, hogy saját képmásodra akarsz formálni, és eközben figyelmen kívül hagyod az egyént. Nem te teremtettél! Ennyire nem bízol az én ízlésemben, annyira butának tartasz, hogy képtelen lennék tájékozódni az életben? Azért mert nem vagyok olyan, mint a mai fiatalok, mert nem követem a trendet, már tudatlan lennék? Tudatosan nem állok be a sorba, mert más vagyok, mert más akarok lenni, és te ezt nem akarod elfogadni és felismerni. Nekem nem kellenek a men? cuccok vagy az, hogy vegyél nekem valamit, mert mint mondtad, folyton rám gondolsz. E nélkül is gondolhatsz rám. Nincs szükségem ilyen tárgyakra. Nincs szükségem tárgyakra! Mindenem megvan, ha pedig hiányzik valami, úgy is megmondom. Semmit sem utálok jobban, mint a fölösleges dolgokat. Birtokolni, birtokolni! Ez pont rád jellemz?.
GYEREK (Kifakad) De én nem vagyok te!

(Az Anya megrökönyödik.)

 A saját hibáimból szeretnék tanulni. Ha kiröhögnek az utcán, akkor majd nem veszek fel zoknit sorthoz.
 ALTEREGÓ Mellesleg az embernek vállalnia kell magát. És mi a ruha? Nem csupán egy újabb álca?
ANYA De én már tapasztaltabb vagyok, miért nem engeded, hogy segítsek?!
ALTEREGÓ Mert én meg ember vagyok. Önálló lény. Identitás. Személyiség. Te el akarsz nyomni. Miért nem szültél inkább egy bábut? Azt kedved szerint rángathatnád, dobálhatnád, gy?rhetnéd.
(Sóhajtva) Rendes kislány leszek.
ANYA Úgy nincs veled semmi baj, csak néha mintha hülyének néznél.
GYEREK Jó, akkor majd ezentúl tisztelettudóbb leszek.
ANYA Mi nem csak a szüleid, hanem a barátaid is próbálunk lenni.
ALTEREGÓ Meg sem hallod, amit mondok. Ilyen lenne egy barát? Akkor egyre sincs szükségem. Ha tudnád, nekem mit jelent ez a fogalom és, hogy általában mit jelent, akkor megértenéd, miért nincsenek. Közöttünk nincs bizalom, se beszélgetés, titeket nem érdekel, hogy mi van bennem. Te egy tíz éves kislányt akarsz visszakapni, akit puszilgathatsz, aki hízeleg neked, akiben magadat láthatnád olyannak, amilyennek te elképzeled.

 A Gyerek nem válaszol, mereven néz rá.

 ANYA Na jó, fejezzük be. (Lefelé pillant, továbbra sem mozdul. Megpillantja az ágy melletti noteszt.) Írtál Ludmila néninek?
GYEREK Nem.
ANYA Miért nem, mikor biztosan örülne, amikor hazatér Oroszországból?
GYEREK Minek írjak, úgy sem tudja elolvasni, ha még Oroszországban van. És különben is, telefonon több mindent tudok neki mondani. Úgyis azt kell megbeszélnünk, mikor találkozzunk személyesen.
ANYA Jó, de az mégis más!
GYEREK (Sóhajtva, kimerülten) Most minek err?l beszélni, amikor úgy se tudnék – ha akarnék se – neki írni, mivel már megjött és beszéltem vele. Meg egyáltalán!
ALTEREGÓ Nem a múlton kell rágódni, hanem a jöv?be tekinteni.
ANYA (Felugrik, hirtelen indulattal, vészjóslóan) Befognád már a szádat?! 

A Gyerek összerezzen, automatikusan összehúzza magát, mint aki közelg? verést?l tart.

 Egyáltalán nem tiszteled a szüleidet.
GYEREK (Nagyon halkan, csak a szája tátog) Csak annyi tiszteletet adok, amennyit kapok.

 Az Anya leverten, könnyes szemmel és feldúltan távozik becsapva maga után az ajtót.

   

Szarka Emese Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.