Az íráskényszerr?l…
Jaj, bennem t?z van!
Perzsel, éget…
Oldanám e feszültséget…
Éjszakába lopom a napokat,
tollamra szúrom az álmokat.
Oltanám írások kút-mély vizével,
a tiszta források tiszta ned?jével,
fest?k és szobrászok csillagerejével.
Jaj, ez a t?z perzsel, éget!
Én e világban alig élek…
Szabdalom az éjt s a napokat,
tenyérnyi hamvam ha marad…
Köszönet a tanárok fáradságos munkájáért
Kedves Tanítóm!
Te, ki el?ször fogtad a kezemet, s e küzdelmes
világra nyitottad szememet.
Te, ki a szomjazót megitattad, tudásod kelyhét
közreadtad,
gondolsz-e náéha az el?dökre, az el?tted járó
nevel?kre?
Mint, ahogy én sok nehéz órán, gondolatban
még szólok hozzád.
Hallgatom lágy muzsikádat,
ahogy a titkokat magyaráztad.
Háborgó lelkemnek varázsos nyugtatás,
a dallamszárnyon szálló vígasztalás…
Voltál barátunk, Apánk, Anyánk!
Mindenekfölötti Óriás!
Voltál életemben érlel? er?,
mint növénynek napfény, földeknek májusi es?…
Lámpásom úttalan utakon, int? szavaidat ma is
fogadom…
Immár megvívtam harcomat, szívemben ?rzöm arcodat.
Most már tudom, mi az, tör?dni,
talán nem kés? megköszönni!…
Hiányoznak a meghitt percek…
Hiányoznak a meghitt percek…
mi annyi mindenr?l beszélgettünk.
Könyvr?l, világról, vallásról,
soha egy szót barátságtól.
Mégis, minden álmatlan órán
sóhajom odaszáll hozzád
s érzem én is a fuvallatban,
velem vagy néha gondolatban…
vodás, vagy kisiskolás köszönt?je Anyák napjára
Nem volnék, ha te nem volnál,
ágyam fölé nem hajolnál,
este-reggel nem csókolnál,
s mint a hajnal nem ragyognál.
Mint a szell? megsimogatsz,
rosszaságért Te vagy vigasz.
Nálad nélkül hogy is élnék?
Er?d nélkül biztos félnék.
Te vagy nekem a biztonság,
én meg anyám, virágzó fád.
Hogy termést hozzak, gondozz, ápolj
örömödben vígan táncolj!
Ejtsen rabul boldogság,
mindörökre én anyám!
Mit kívánjak ez új évben…
Újévi jókívánságok helyett…
Mit kívánjak ez új évben
Neked, Nektek, nekünk?
Hogy érje el,mit eddig még
nem tudott, sóvár két kezünk?…
Nem. Hisz minden nap szül új célt, új harcokat.
Er?t kívánok én megvívni azokat…
Ne sz?njön madárdal, gyermekkacagás,
ne aludjanak ki lobogó tüzek,
szomjat csillapító, h?s forrásvizek,
viharfelh? ne borítsa az eget,
szíveinkb?l ne múljon a szeretet…
?szinte ragaszkodás
Pálcát török…
Pálcát török, – szívemr?l vallok –
a menekülés, a futniakarás gyötörte fejem fölött…
Tombol a gy?zelem fülemben!
Testemen az ujjongás a láz !
A t?nt menekvés, a mégis maradás…
Vallom a szívemr?l, vallom a világnak:
Már örökre itt! -csak, hogyha kitépnek.
Fájó sebeimmel akkor is megtérek…
Mert nem az új, a modern házsorok,
autók, parkok, csak a kis patak
enyém, a tölgyek, fenyvesek…
Húgom az Ã??z-kút, n?vérem,-a meggörnyedt
hegyek…
Már örökre itt, fogva tart a város,
édes gyermekként, – szül?anyám…
hangulatok…
A gyertya lángja izgató,
titkos, meleg.
Kezem a kezedben
finoman megremeg.
A gyertya lángja táncol,
imbolyog, lobog!
Szíved rezgéseit
szívemmel felfogom.
A gyertya lángja békét,
meghittséget ád,
a légbe suttogom
szép esti, halk imám…
hangulatok
Perceg a szú,
a csönd remeg.
Vibrál benne a félelem.
Üvegfalú
magány mereng,
nyújtózkodik a képzelet.
A r?thajú
?szalkonyat
tördelgeti a hangokat…
Vízparti hangulat
Pillanatkép
Fény lobban, víz csobban
ragyogva mind jobban,
lágy tükrén pataknak
bús f?zek bókolnak.
Medrében fickándó
ezüstös domolykó.
Parti fán kismadár,
nótája messze száll.
Távolabb legel?,
barikat nevel?.
F?szálon hangya jár,
egy tücsök hangicsál.
Arany nyár! Lassítsd léptedet…
Arany nyár! Lassítsd léptedet.
Hadd maradjak még veled.
Hadd gy?jtsek össze minden szépet,
virágot, kalászt "égi kéket".
Madárdalt, hajnali harmatot,
szivárványt, mit a Nap itthagyott.
Zöldüljenek még a lombok!
Várjanak az ?szi gondok…
Zengjen, szálljon még az ének
halk szava az esti szélnek…
Óh, Nyár, szép Nyár, ha kérhetem,
maradj még, maradj még velem!
