?szinte ragaszkodás
Pálcát török…
Pálcát török, – szívemr?l vallok –
a menekülés, a futniakarás gyötörte fejem fölött…
Tombol a gy?zelem fülemben!
Testemen az ujjongás a láz !
A t?nt menekvés, a mégis maradás…
Vallom a szívemr?l, vallom a világnak:
Már örökre itt! -csak, hogyha kitépnek.
Fájó sebeimmel akkor is megtérek…
Mert nem az új, a modern házsorok,
autók, parkok, csak a kis patak
enyém, a tölgyek, fenyvesek…
Húgom az Ã??z-kút, n?vérem,-a meggörnyedt
hegyek…
Már örökre itt, fogva tart a város,
édes gyermekként, – szül?anyám…
