Bősze Éva : Pálcát török…

?szinte ragaszkodás

Pálcát török…

 

Pálcát török, – szívemr?l vallok –
a menekülés, a futniakarás gyötörte fejem fölött…

Tombol a gy?zelem fülemben!

Testemen az ujjongás a láz !

A t?nt menekvés, a mégis maradás…

Vallom a szívemr?l, vallom a világnak:

Már örökre itt! -csak, hogyha kitépnek.
Fájó sebeimmel akkor is megtérek…

Mert nem az új, a modern házsorok,
autók, parkok, csak a kis patak

enyém, a tölgyek, fenyvesek…

Húgom az Ã??z-kút, n?vérem,-a meggörnyedt
hegyek…

Már örökre itt, fogva tart a város,
édes gyermekként, – szül?anyám…

Legutóbb szerkesztette - Bősze Éva
Szerző Bősze Éva 15 Írás
Múzsám a mindent átfogó idő, a napi munka varázsos percei...